Ötvennégy éve

Ezen a napon...

Mint elázott, lyukas papírlapon,

Átsüvített a Szél

A Kőfalon.

Ötvennégy éve

Jött a zivatar,

Régmúlt napot az Idő eltakar;

Pedig a magyar

Még most is

Magyar.

Ötvennégy éve

A bálvány ledőlt,

Az elfojtott erő felszínre tört,

A lánctalp dúlta útra

Vér

Ömölt.

Ötvennégy éve

Fellobbant az Élet,

A padlássöprő rend lángolva égett,

S a kaloda

Tíz napra

Semmivé lett.

Miért tették?

Biztos nem azért,

Hogy unokájuk

Magyarhonban

Nyomorultul éljen,

S a pénz szava

Cinikusan

Szabadságról beszéljen...