Templom tornyán köd mélázik,

A város alkonyban ázik.

Csikorog a jég,

Minden otthon ősi menedék.

—–

Árok partján fázik a hó,

Jégben szomorkodik a tó,

Didereg a Lét,

Csillag járja az Ég tengerét.

——-

Hideg dönget vályogfalat,

Jégborda sír léptek alatt,

Gomolyog a füst,

Télen a boldogság: színezüst.

——-

Csizmás Tél úr lába kopog,

Vonulnak fagy-hadoszlopok,

Hűl a levegő,

Ijedten pislog a vén Idő.

——–

Valahol,

Valahol

Már cseperedik,

A zsarnok Tél

Szeme elé

Úgysem engedik.

Mint Zeusz Kréta szigetén,

Az álmok puha rejtekén

Nő a Kikelet;

Egyszer majd

Elűzi

A Telet.