Mámorosan szép tavaszi alkony,

Virágillat, meghittség, nyugalom,

Körülvesz, éltet, mint Létet az álom:

A Feleségem,

S a kis Otthonom.

——-

Megszentelték estéinket az évek,

S míg zúg a Történelem moraja,

Áll emlékeink áttetsző fala;

Fölénk borul az ég,

S a körtefa.

——–

Nehéz nap volt: nyegleség, intrika,

Bürokrácia, sok gond, száz verem;

Itthon vagyok már, Anikó velem,

Velünk az otthon,

Munka,

Szerelem.