Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Már decemberről pityereg az ég,

A köd az égen álmos szemfedő,

Sír a Jövő.

 

Ötszáz éve

Ügyünk vesztésre áll,

Reményünk mindig ázott szalmaszál,

Eső szitál.

 

Eső-métely:

Örök kétely.

 

Szivárgó rossz csepptenger; hólyagos

Száraz hiteket árulóra mos,

S a kapzsi szél

Alattomos.

 

Gyarló kétely -

Eső-métely.

 

Ötszáz éve sárban gubbaszt

A veszedelem,

Rongyosra ázik

A Történelem.

 

Az Idő áll, az ember hezitál,

Eső szitál.

 

Csöpög, szitál,

Feslik, szakad,

Törik,

Nedvesedik;

S az ezer dioptriás tudomány,

Végzet-magyarázattal kérkedik.

 

Eső-métely,

Sunyi kétely.

 

A végzethívő lélek – pária;

Szakadtra ázik a história,

És szerteszét hordja az őszi szél.

 

Csak hull az eső,

Hull,

Akár a vér.

 

Eső-métely,

Zavart kétely,

Bús magyar -

Élni merészelj.

 

Az eső métely ősi, rossz rokon,

Átszivárog az évszázadokon,

Halott titkok cuppognak benne,

S volt hitek.

 

Eső csepeg,

Erodálódnak a festett egek,

Nagyokat sóhajt a szegény világ,

Elhullnak élőhalott doktrínák.

 

Eső csepeg,

A mulandóság órája ketyeg,

A vén Idő új Létre hempereg.

 

Eső csepeg,

A száraz öncélúság nyekereg,

Ami tegnap még volt panel-vadóc,

Holnapra csupán

Szomorú bohóc.

 

Amikor minden túlérett kacat

Elázik,

Szétfagy,

Reped,

Elhasad;

Az örök létező

 

Élő marad.

Címkék: rigmus

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu