Sosincs vége,

Szünet kéne,

Hömpölyög a szó-folyam,

Semmi lényeg,

De az hosszan

És végtelen

Komolyan.

—-

Mint enyészet,

Lassú végzet,

Nyomában

Víz sem fakad,

Hogyha délre

Nem lesz vége,

A velő is

Elapad.

—-

Duma-kvóta

Órák óta,

S nagyon messze még

A vég,

Tornyosul ránk

A szűk jelen,

S eltűnik

A messzeség.