Errefelé a Remény az Élet,

Az Álom? Örök cseresznyevirág,

A józanság öl, csak a mámor éltet,

S a szkepticizmus?

Tán csak lustaság.

—–

Hangoskodók jönnek-mennek,

Hülye majmok kardot fennek,

Uzsorások uzsorkodnak,

Komprádorok torkoskodnak;

De a Magyar reggelente

Zsúfoltságban

Munkába szalad,

Ölel,

Szeret,

Fogcsikorgat,

Dolgozik - és

Megmarad.

—-

Errefelé a Megváltás: a Csók;

A szüzesség megmérgez, húsba vág,

És  Egyszerűek a Szépek, s a Jók.

S a belenyugvás?

Mindig szolgaság.

—–

Primadonnák makacskodnak,

Elitbarmok ripacskodnak,

Párttitkárok ipar-kodnak,

Pénzvigécek fukarkodnak.

S ha a Magyar nap nap után

Mindent odaad;

Bárki lopja,

A hazája

Az övé marad.