Én azokkal érzek,

Akik jövőt vetnek,

Akik számláktól és áraktól rettegnek,

Akik korán kelnek,

Csendesen szeretnek.

—–

Munkába sietnek

Zsúfolt buszon, gyalog;

Akik jók,

Szegények,

Igazak,

Magyarok.

——–

Én azokkal érzek,

Akik jóra lesnek,

Esténként fáradtan az ágyukba esnek,

Sokat dolgoznak,

És keveset keresnek.

——–

Akiknek a baj sok,

S a szerencse balog;

Akik jók,

Szegények,

Igazak,

Magyarok.

———

Én azokkal érzek,

Akik gyakran félnek,

Akik egyik napról a másikra élnek,

És gyermekeiknek

Jobb jövőt remélnek.

———–

Akiknek a sorsán

Sok öltöny fanyalog,

Akik jók,

Szegények,

Igazak,

Magyarok.

———

Én azokkal érzek,

Akik nyelnek sokat,

Akikre lezúdul mindenféle csomag,

És húzzák a terhet,

Jobban, mint a lovak.

——–

Akiknek a politika

Hebeg-habog;

Akik jók,

Szegények,

Igazak,

Magyarok.

———

Én azokkal érzek

Akik nevetnek is,

Rajtuk élősködik az egész piramis,

Mégse lesz a mosolyuk

Sohase hamis.

———-

A Létük őszinte

Ha nevet, ha zokog;

Akik jók,

Szegények,

Igazak,

Magyarok.

——–

Én azokkal érzek,

Akik csak helytállnak,

Külföldet nagy néha, vagy sohase látnak,

Akik itt dolgoznak,

Jövőnek,

Hazának.

——–

Akiknek az arcán

Ezerszáz év ragyog;

Akik jók,

Szegények,

Igazak,

Magyarok.

———

Én azokkal érzek,

Azokat ismerem,

Ahol az életnek oka a szerelem,

Azután helytállás,

Végül a sírverem.

———–

Közületek én is,

Én is csak egy vagyok;

Ti jók,

Ti szegények,

Igazak,

Magyarok.