Hazajött a karácsonyfa,

Sudár, mint az ifjúkor,

S vékony, mint a Remény után araszoló

Hosszú,

Téli

Libasor.

——-

Világvége-hisztéria idején

Sudár, kamasz karácsonyfát

Dédelgetünk,

Te meg én.

——

Szinte áttetszően vékony

Halvány,

Mint a cibere;

Tavasszal kertünk földjébe

Tör utat

A gyökere.

——

Meghitt lélek -

Nemes bársony;

Egy hónap múlva karácsony.

——-

Arról suttognak a hulló,

Novemberi levelek;

Dehogy lesz itt világvége,

Csupán újabb

Zord esztendő

Közeleg.

——–

Várakozik a hidegben

Meghitt ádvent-menedék;

Melegedjen a kifosztott,

Megszorított

Nemzedék.

——

Szentestére várakoznak

Emberek és boldogtalan csillagok;

Létezik még kötelesség,

Amíg a Hold

Minden átkot

Túlragyog.

——–

Nem dől össze a négy sarok,

Nem törik el a kerék;

Bárhogy zörög pénz-mennyország,

Meg a pogány

Tőke-hívő

Csőcselék.

——

Kis fénylő rés

Sötét rácson;

Egy hónap múlva karácsony.

—–

Ádvent útját szegélyezik

Vaskos,

Borzas,

Titokzatos nagy ködök;

Csillagos ég hátterében

A Jóisten alázattal

Könyörög.

——

Pénz-szellet ömlik szerteszét,

Röppen,

Mint a szemétdombra

Törött lábú,

Vén kánya;

Elvadított,

Lebutított

Emberiség

Hosszú sorban,

Bőgve

Tódul utána.

——

Jön karácsony,

Csitul a zaj,

Nyílik

Ádvent ablaka;

Áldott legyen

Minden szelíd,
hosszú téli éjszaka.