A görög filozófusok nézetei igen sokban különböztek egymástól. Kevés olyan dolog volt, amelyben egyetértettek. Utóbbiak közül a legfontosabb talán a pénz utáni hajsza megvetése.

Számos filozófus figyelmeztette nagy nyomatékkal az emberiséget, ne engedjük szabadjára a pénz, mert elviselhetetlen világot teremt, aztán felszámolja önmagát a világgal együtt. 

Korábban szokás volt mosolyogni ezeken az aggályokon. Napjainkban azonban már a torkunkra fagy a mosoly.

Miért tartották annyira fontosnak, hogy a pénz veszedelmeire figyelmeztessenek bennünket? Mit tudtak? Mit éreztek meg előre? Honnan tudták?

A mai mainstream történettudományt a pénz a társadalom intézményei és egyénei feletti abszurd elhatalmasodását “szükségszerűségnek” tekinti, ahogy minden mást is, amivel nem tud mit kezdeni.

Elvileg a pénz volna az emberért. Egyszerű csereeszköz, a mindennapi élet dologi segítsége. Ennek kéne lennie. ma már azonban nem így van. Ma már egyértelműen az ember van a pénzért.

Vajon “szükségszerű”, hogy a pénz teljesen elhatalmasodjék az emberiség és intézményei fölött?

Ha igen, nagy bajban vagyunk. Láthatjuk majd, amint a pénz a szemünk láttára szétveri az emberi közösségeket – minden szinten. Családtól nemzetig.  Nagy, összekevert, “globalizált” masszává lesz az emberi civilizáció, amely hagyományokra támaszkodó közösségek és értelmes célok hiányában gyorsan összeomlik. Nem tartom kizártnak, hogy a Földön ez már (esetleg többször is) megtörtént, bár talán nem minden esetben a pénz volt az oka.

Szükségszerű-e a pénz egyetemes hatalma? A görög filozófusok nem gondolták, hogy az lenne.

Különös dolog arra gondolnunk, fejlődött-e a világ az ókor óta. Vagy akár a XIX. század eleje óta. Akkorban a legnyomorúságosabb faluban is szállást kapott bármelyik nincstelen vándor, aki este odaérkezett. Ma?

A következő történet különös érzéseket kelt bennünk. Tragikomikus értetlenséggel szemléljük. Szinte fizikailag fáj, hogy elhajítják a pénzt.

Lehet, hogy Diogenész tanítványának van igaza?

Akkor még a világ sokkal szervezetlenebb volt, kevésbé bonyolult. De akkor is…

Az is lehet, hogy a pénz teljes elfutasítása ugyanolyan szélsőség, mint a sabadjára eresztése.

Álljon itt a történet!

—-

Diogenész egyik tanítványa az összes pénzét tanúk jelenlétében egy bankárnak adta ezekkel a szavakkal:

- A halálom után add a fiaimnak, ha megbolondulnak.

- Ha megbolondulnak?

- Ha bölcsek lesznek, nem lesz szükségük pénzre.

(Ennyi a sztori. Vajon az emberiségnek szüksége lesz-e pénzre, ha bölccsé válik?)