Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Dezső bácsi közismerten életrevaló. Harminc éve is az volt, most is az. Szerintem azóta nem is öregedett. Mindenütt jelen van, de nem Shlemihl Péter; nincs benne egy fikarcnyi romantika se - Dezső bácsi otthon van a világban.

—————————————————-

HOGYAN VÁSÁROLJUNK KOCSIT EGY GÉPÉSZMÉRNÖKTŐL?

1984-ben történt…

Károly az anyósa számára keresett kocsit. Azazhogy nem is akármilyen kocsit: kis Polskit. A kis Polski abban az időben nagyobb presztizzsel bírt, mint manapság. Anyónak kis Polski kell, Károly volt a megbízott kispolski-felhajtó. Eddig hat szánalmas külsejű kocsit látott, anyósnak meg sem merte mutatni őket.
Az eladó autó a vidéki város egy nagy parkolójában állt. A tulaj erősen ráfordított kerékkel hagyta két Lada között.

Nyolcvanezer forint, és az autó remek állapotban van.

Károly kihagyta a munkahelyi ebédet, loholt Polski-nézőbe. Elállt a lélegzete. A kis asztfaltpattanás csodálatosan nézett ki.

- Jól néz ki! - szaladt ki a száján, amikor kezet fogott a tulajdonossal.

- Gépészmérnök vagyok, értek egy keveset az autókhoz. Nyolcvanezer forint!

Károly bólintott, és elnézte a kocsit. Igen. Reális ár. Ebből nincs mit alkudni.

Dezső bácsi a jó ég tudja, honnan került elő. Mire Károly felocsúdott, már ő tárgyalt a tulajdonossal.

- Kap érte hetvenet!

- Mi, hetvenet? Mit képzel? Az kevés!

Károly kétségbeesve integetett, kútba ne essen az üzlet, de Dezső bácsi nem hallgatott rá.

Nézze csak meg! - szúrt a cipőjével a kifordított kerék felé. - Ez itt hamarosan le fog esni. Csapszeg, meg mifene. Bele fog kerülni a javíttatása nyolc-tízezerbe!

- Nyolc-tízezerbe?

- Annyiba hát! Hetvenet mondtam!

- Hetvenet?

- Annyit hát!

- Felmegyek, és megbeszélem az asszonnyal azt a hetvenet!

Amikor a gépészmérnök tulajdonos elsietett, Károly megragadta Dezső bácsi karját.

- Dezső bá’, mit szórakozik? Annyit még én is értek az autókhoz, hogy a keréknek úgy kell állnia! Nem lehet szoros, mert akkor a kormány meg se bírná mozdítani! Beszorulna!

- Hülye vagy, Karcsi gyerek! Alkudni köll!

- Mit alkudozzak, Dezső bá’? Anyósomnak van pénze, neki kell a kocsi!

- Mindig alkudni köll!

- Dezső bácsi, a pofám leszakad! Ez a kocsi majdnem gyári állapotban van!

- Alkudni köll!

Öt percen belül jött a tulajdonos.

- Az asszony elfogadta a hetvenet!

Még aznap nyélbe ütötték az üzletet.

Dezső bácsi jóízűen pálinkázott, Károly fizetett.

- Ugye, mondtam, kölök! - hunyorított az öreg. - Alkudni köll! Mindig alkudni köll!

Címkék: blognovella

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu