Derűs novemberünk pihen

Zörgő levélszőnyegen;

Köszönöm, hogy mindig velem

Vagytok: Te, s a Szerelem.

——–

Csendes, esti világ felett

Arany fényű Hold lebeg;

Amíg élek, megmaradok

Estéinknek és Neked.

——

Jönnek-mennek őszök, telek,

Dörmögő novemberek;

Fenn a Nyűgös vén Tejút is

Panaszosan nyekereg.

—–

Évtizedek szaladgálnak,

Mint az éhes mormoták,

Mi öregszünk, és a világ

Évről évre ostobább.

——

Csendes esti hazatérés

Életünk novemberén;

Összebújik a Szeretet;

A kicsi ház, Te, meg én.