Csillagos az Ősz ege,

Tere Jónak, vésznek;

Galaxisok nyájai

Csendben legelésznek.

——

Atyáskodó szeptember

Serkent most dologra,

Hullanak a levelek

Csendesen susogva.

——

Eltávolodik az Ég,

Föld néz az Időre,

Ólomsúlyú hétköznapok

Sorjáznak előre.

——-

Csillagos az ősz ege,

Fény a Lélek vére;

Remény nélkül válhatna csak

Koromfeketére.

—–

Lusta, sötét éjszaka,

Mint a tele bendő;

Eltűnik a szörny gyomrában

Talán a jövendő.

—–

Bamba, vaskos fellegek

Halkan gomolyognak;

Nekifeszül most a káosz

Létnek, Ritmusoknak.

—–

Csillagos az Ősz ege,

Csillognak a fények;

A világban sohasem a

Halott súly a lényeg.

—–

Hamukupac lesz, ami

Egykor lánggal égett;

Az Ősz figyelmeztet rá,

Hogy elmúlik az élet.

—–

Léten és nemléten át

Visz az út előre,

Hallgatva hisznek a bölcsek,

Fecseg, aki dőre.

——-

Csillagos az Ősz ege,

Tere Jónak, vésznek;

Galaxisok nyájai

Csendben legelésznek.