Lassan már csomagolni kezd a Nyár,

Tompább a verőfény,

Most már nem éget,

S a horizonton feldereng az Ősz.

——

Fogy már a napfény,

Véget ért az ünnep,

És új körre indul

A vén Idő.

——

Zárul az év köre,

Új feladat lesz,

Új munkás hétköznapok születőben,

Sorakoznak jövő-fátyol alatt,

Új nyarat,

Új célt

Tűz elénk a Lét.

—–

Csóváját a Nyár most húzza tova,

És aki eddig nem melegedett,

Most legyen nagyon boldog,

Míg lehet.

—–

Ostobaságok szent emlékké kopnak,

Csókcsodák Szerelemmé komolyodnak.

—-

Hűvös az este,

Csomagol a Nyár,

A jövő áradata hömpölyög,

És szemét törölgeti

A Jelen.