Betört hozzánk az Ősz-sereg,

Vén fák esőkönnye pereg.

Hull a sárba levél-adó,

Ősz – az új betolakodó.

Mindent eláraszt bús hada,

Szaporodik a pocsolya.

Betört hozzánk az Ősz-sereg,

Vén halál sárban hentereg.

Nyarat oszlat, vált ködökre,

Azt képzeli: mindörökre.

Ősz, a sanda élet-kufár

Vén fanatikus Télre vár.

Betört hozzánk az Ősz-sereg,

Nyár-lelkünket kísérti meg.

Nem vendég. Világát hozta,

Hogy azt végzetként ránk ossza.

Hajnalt sötétségbe terel,

Mindennap többet követel.

Diadalát ködbe rejti,

Hogy elmúlik – nem is sejti.