Amikor először közétek léptem,

Szeptember volt,

Dalolt a sok virág,

S az égben szállt az illatáradat…

Nehéz lesz majd megszokni

A hiányotokat…

Elbűvölő kis csapat voltatok.

Sok bájos fiatal,

A többség mindig tudta, mit akar,

Szent varázslat időzött rajtatok,

Míg el nem űzte

Csacsogásotok.

Művészpalánták,

Táncosok,

Zenészek;

Jó lenne már tudni, hogy a jövendő

A számotokra majd mit tartogat.

Nehéz lesz majd kezelni

A hiányotokat…

Szárnypróbálgató varázslósereg,

Még a legtöbb pillanat tovaszáll,

De néha már

A levegő megáll.

Még kölyökként kerültetek ide,

És ifjú felnőttként hagyjátok el

Az alma mater meghitt falait.

Társatok a Tehetség,

Meg

A Hit.

A célotok nemes.

Ne alkudjatok anyag-hazugsággal,

Se rossz, cinikus boldogtalansággal,

Mert

Alkotni

És élni

Érdemes.

Ne keressetek mámoros közönyt,

Vagy habkönnyű, felületes szerencsét,

A műanyag művészet vagy öröm

Az első csípős napon elszelel,

A boldogság nehéz,

Azért dolgozni kell.

A vén Idő felgyorsul Számotokra,

Egyik év a másik után pereg;

Mindig maradjon számotokra meg

A lelketekben élő

Tiszta lelkű gyerek.

Fel, gyerekek!

Találjatok alkotó, szép jövőt,

Boldogságot,

Családot,

Társakat!

Nehéz lesz feldolgozni

A hiányotokat…