Plutarkhosznál olvasható az alábbi történet:

Titus Flaminius, a kiváló államférfi és hadvezér azt hallotta, hogy az akháj szövetség városait a maga oldalára akarja állítani III. Antiokhosz, szíriai Szeleukida uralkodó.

Flaminius fájlalta volna a görögök elleni háborút. A görög kultúra hatása alá került, a helléneket kedvelte, tisztelte.

Flamin ius tudta, hogy Antiokhosz király szíriai harcosainak rossz tapasztalataik vannak a légiókkal, nem fűlik a foguk a Róma elleni harcra. Ha szorul a kapca, a király majd a görögöket akarja pajzsnak használni.

Ezt meg kellett akadályoznia.

Felkereste az akháj városok szövetségét. Érkezésére minden vezető megjelent.

Flaminius türelmesen elmagyarázta nekik a problémát. Közben megkérdezte:

- Féltek a szíriai katonáktól?

A görögök elmosolyodtak. Dehogyis félnek.

- Akkor mégis miért féltek Antiokhosztól?

Az akháj vezetők összenéztek.

- Beszélhetünk őszintén, uram? -

- Halljam!

- Antigonosz követei elmondták, hogy milyen hatalmas sereget gyűjtött a királyuk. Tudjuk, hogy nagyon gazdag. A jelek szerint sokféle népet, temérdek sokaságot gyűjtött a zászlai alá.

Titus Flaminius pontosan tudta, miféle hadserege van az ellenségnek. Elnevette magát.

- Egyszer Rómában megvendégelt egy barátom – mesélte aztán. – Legalább százféle húsételt szolgáltak fel. Megkérdeztem tőle, honnan tudott ennyifélét vásárolni, és mennyibe került. Rám mosolygott és azt felelte, hogy minden csak disznóhús. de remek szakácsai vannak.

A görögök csodálkozva nézték, semmit sem értettek. Flaminius rájuk mosolygott.

- Ugye, hosszan sorolta, hányféle katonája van Antiokhosznak?

Bólintottak.

- Ugye, azt mondták, vannak nehézlovasai, könnyűlovasai, íjászai, dárdásai, parittyásai, nehézgyalogosai, meg még ezerféle egyéb harcosa?

Erre is bólintottak.

Titus nevetett.

- Hát tudjátok meg, barátaim, azok mind szíriaiak. Különféle jelmezben.