Az utolsó nyári napon

Felhők függnek égi falon.

—

A Nyár – forró emlék-halom;

Csak az emberség hatalom.

—–

Újabb nyarak, újabb telek,

Lét az Idővel enyeleg.

—–

Az utolsó nyári napon

Árnyék suhan az ablakon.

—-

Ha akarjuk, a Múlt – erő;

Belőle épül a Jövő.

—-

Vagy kapaszkodni és félni;

Vagy elengedni, és – élni.

—-

Nyár-szikrát dajkál fenn az ég;

Az Élet szép felelősség.

—–

Az utolsó nyári napon

Sorsom fejét simogatom.

——

Ami fontos, mindig örök,

Ami meg nem, folyton zörög.

—-

Életen át, életen túl,

A fájdalom megigazul.

—-

A Vég – végesen csikorog,

A Kezdet meg: örök titok.

—-

Az utolsó nyári napon

Hintázom egy gondolaton.

—-

A világ az ember pere;

Istennek nincs játékszere.

—-

Megválthat, vagy égre kelhet;

De Magához nem emelhet.

—-

Életeken túl szerethet,

Helyettünk nem cselekedhet.

—–

Az utolsó nyári napon

Csendes fészek az otthonom.

—-

Csend, szeretet, lelki vagyon;

Az utolsó nyári napon.