Talán mi találtuk fel az időt,

S megkereszteltük a pillanatot,

Hogy kopár lét-hegyen

Támaszunk legyen.

———

Ha jelenem múltammal mérem össze,

Szégyenkezne húszéves önmagam;

Áldott közép-korom

Áldva dolgozom.

——–

A szerelem most határtalanabb,

És mélyebb minden bánat és öröm;

Az Élet? Tarka rét.

Nem csak puszta lét.

——-

Nem érdekel már rendjel, síp-zsinór,

Mert fontosabb a munka öröme;

S a meghitt otthonom

Örömmel lakom.

——–

Anikóval közös az életünk,

Ő értelmet ad a Kozmosznak is;

Múltat jövőre fest

Lélek és test.

———

Szerelmi szent révben,

Ötvenedik évben,

Férjként,

Apaként;

Magam uraként.

——-

Testem élete

Évszázad fele;

Ötven évnek csaknem ötven

Nyara és tele.

———

A Pillanat,

Ha néha meg-megáll;

S a vén Idő tréfásan szalutál;

Mind gyakrabban mellém pihen,

Szegény

Öreg

Halál.