Vén malom a hegytetőn,

Őröl szakadatlan;

Zúgó évek

Tűzpatakja

Forr,

Akár a katlan.

—-

Roskatag a vén Idő,

Mégis ifjul egyre;

Porrá őrölt régi korok

Omlanak

A Hegyre.

——

Forognak a kerekek,

Bús a Múltak halma;

Lassan őrli életünket

Fel az Idő Malma.

——-

Vén malom a hegytetőn;

Álmainkat őrli,

Eltévedt érzelmeinket

Örökre

Letörli.

——

Zuhatagos a meder,

Nincs híd a Jövőbe;

A vén Idő

Meredeken hömpölyög

Előre.

——-

Vén malom a hegytetőn,

Csattog a jövőbe;

Átjut a szabad akarat,

S elvész, ami dőre.