Ötven felett kezdődik már Szeptember,

Még napsugaras, mint a régi Nyár,

Még csókra éled hajnalban az ember,

De már ködösebb lesz a láthatár.

——–

Fényét a Nap már bágyadtabban ontja,

Felnőttebbek lettek a csemeték,

Plasztikusabbá vált a Lélek gondja,

S az évek sora szikrázó nyakék.

——

Régi vonásaink kiélesednek,

Szeptember ránca a szemünk alatt,

Az őszi alkonyok könnyen felednek,

De bensőséges minden Pillanat.

——

Ahogy mélyülnek arcunk ráncai,

S ahogy az őszi gondok cseperednek,

Szorosabbak az Idő láncai,

S a csókok napról napra édesebbek.

——-

Mind nehezebb, ahogy a szívünk dobban,

A múló Élet, mint malomkerék;

Árnyékunk másokat véd egyre jobban,

S lombot növesztünk, mint a jegenyék.