Adrienn egy pillanatra – csak úgy a függöny mögül – kikémlelt az éledező városra. Az ablakot persze csak résnyire, csak szőrmentén nyitotta ki, hogy az esetleges kémlelődő úgy gondolja, reggel a munkába igyekvők felejtették így, és most nem nyitotta ki senki. Hogyan is nyithatta volna ki, amikor a lakás most üres?

Kezdte megszokni a helyzetét, és most már azt is kiszúrta, honnan figyelnek az ügyeletes leskelődők. Tudta, hogy az ő lakását még nem figyelik, de a szomszédot – Kovácsékat – nyilvánvalóan. Szólt ugyan Kovács Gézának, de a jelek szerint nem volt foganatja. Az öreg Kovácsné túlságosan jól látható abban a lakásban…

Adrienn nagyot sóhajtott, és nekifogott mindennapi házimunkájának. Mosogatott, felsepert, törölgetett. Mindig nagyon ügyelt rá, hogy csendes legyen, és ne tartózkodjon sokáig a nyitott ablak közelében. Hiába volt a függöny, a tapasztalt leselkedő módot találhatott rá, hogy belásson.

Amikor végzett a takarítással, végignézett a lakáson. Elégedetten húzta ki magát. Tipp-topp az egész ragyog mind a harminchét négyzetméter. Az otthona. Amit soha többé az életben el nem hagyhat.

Adrienn ugyanis – halott volt.

Nem egyedül voltak halottak a háztömbben; - a lépcsőház tető alatti részének volt egy korábban elhanyagolt, málló vakolatú, büdös kis szeglete, évek óta ez volt a Halottak Klubja. Itt gyűltek össze rendszeresen egy kis tereferére a házban élő halottak.

A találkozóra rendszerint a kora délelőtti órákban került sor, amikor az élő családtagok munkába, illetve iskolába mentek, és az utolsó bezárta maga után a lépcsőház ajtaját. Ellenőrök ilyenkor ritkán jöttek, azok is sokáig bajlódtak az ócska zárral, a nyikorgás pedig a tető alatt is hallható volt – ha meghallották, a földszinten lakókat kivéve minden halott gyorsan visszatért az otthonába. A földszintiek számára biztonságosabb volt a tető alatti szegletben maradni, persze teljes csöndben. Amíg az öreg Sallai is a halottak közt volt, mindig gondot okozott a pipázása. A lépcsőház nem lehetett dohányfüstös, arról nem is beszélve, hogy az eltitkolt dohányosokra a dohányzási adó meg nem fizetése miatt amúgy is sokkal szigorúbban vadásztak az adóhivatal emberei, mint egyébként a halottakra szoktak.

Amikor az öreg Sallai valóban meghalt, a problémák véget értek, illetve helyet adtak a sokkal nagyobb gondnak: hogyan távolítják el a házból a valódi holttestet?

Éjszaka történt: a hónapok óta összespórolt üzemanyaggal egy illegálisan kölcsönzött furgon vitte ki Sallai nagypapa tetemét egy környékbeli ártéri rétre, a kevés nem beépített területek egyikére. Nagy tölgyfa tövében ásta meg a sírt a család éjnek évadján. Azóta Sallaiék hivatalosan a temetőben gyászoltak – ahol a szokásos, feketepiacon vett lebomló bábút földelték el – valójában pedig kint a nagypapa igazi sírjánál.

Adrienn még szétnézett a lakásban, köténye zsebébe dugta a kulcsot, és készült a Halottak Klubjába, amikor valami zajt hallott.

Mozdulatlanná merevedett, és hallgatózni kezdett. Valaki jár a lépcsőházban.

Valaki, akinek most nem szabadna ott lennie. Adrienn lélegzetet sem mert venni. Vajon érte jöttek?

Újabb apró neszt hallott. Hallgatózott. Suttogás. Finoman közelebb óvakodott a bejárati ajtóhoz, és fülelt.

- Maradjatok már csöndben! – suttogta egy ismeretlen férfihang.

– Hamarosan jön a vénasszony! – felelt egy másik. - Ilyenkor szokott kint bóklászni. Felmegy valahová, de nem tudom, hogy kihez.

Ez a hang ismerős volt Adriennek.

Vénasszony? Talán őt hívják így? Nem fiatal már, az igaz, de ötvenegy évesen az ember még nem vénasszony. Nem is úgy fest. Kikéri magának.

Amikor három héttel ezelőtt úgy döntöttek, hogy Adrienn meghal, az asszony kesernyésen gondolt rá, hogy végérvényesen megszűnnek az önfeledt séták, és soha többé senki sem fog már utána fordulni az utcán. Mert jól látta ám, hogy az idősebb évjáratú férfiak fantáziáját még mindig képes megmozgatni. Nagyon is.

Nem volt azonban más választás. Harmadik éve volt munkanélküli. Segélyt már régen nem kapott, a fejadóját azonban fizetni kellett. A két fiú taníttatása Károly jövedelméhez képest igen sok pénzt emésztett fel, de nem akartak lemondani róla. Anélkül semmi értelme sem volna az életüknek. A gyerekeknek most kell megkapniuk, ami jár nekik, nem pedig ötven év múlva. Három éven belül mindketten érettségiznek.

Ha Adrienn meghal, három fejadó marad, a férje keresetéből futja rá, meg a horribilis közüzemi számlákra is, és lehet, hogy az évek óta megszokott vékony leves, kenyér, olcsó margarin mellé más is kerül az asztalra. Adrienn halotti torára vásároltak fél kiló nápolyit. Micsoda öröm volt!

A halotti bizonyítvány beszerzése nem okozott nehézséget, csak költséget. Felszippantotta az utolsó tartalékot - amit egyébként a felemelt fejadóra kellett volna költeni…

A fejadó felemelése az utolsó csepp volt a pohárban, de hát így működik a demokrácia. (A hatmillió magyar mindegy, mit akar, a tizenhétmillió kínai úgyis megszavaz bármit, amit Szungcsiang Dezső úr javasol nekik.)

A család tudta, hogy hosszabb időre nem hagyhatják egyedül a lakásban az anyát, például sohasem utazhat el az egész család sehová. Erről könnyedén lemondtak, sohasem utaztak sehová, legfeljebb a környező településekre, vagy néha a megyeszékhelyre – ha kellett. Robi, a nagyobbik fiú az utóbbi években háromszor járt Budapesten – iskolai kirándulásokon. Dávid, a fiatalabb egyszer még külföldön is volt – a sportegyesületével.

Újra nesz hallatszott, Adrienn moccanni sem mert. Vajon kire várnak? Rá?

- Figyeljetek! – mondta az előbbi hang. – Jön már!

Adrienn csaknem felkiáltott. A hang! A Kelemenék nagy lapaj Máté fia! Spicli lett a semmirekellőből! A fene a pofáját!

Öreges szuszogás hallatszott. Adrienn elsőre megkönnyebbült, a következő pillanatban azonban elszorult a torka. Kovács nagymamára várnak a gazemberek. Kovács Géza édesanyja már hét vagy nyolc éve volt halott – most már nem sok volt neki hátra, illegális orvosi kezeléssel próbálták életben tartani, de egyre kevesebb eséllyel. Halott létére kórházba nem mehetett, rendszeres gyógykezelést nem kaphatott. Magánklinikára nem tellett, az megfizethetetlen volt. Pedig az orvos megmondta: komoly gyógykezelés nélkül a mama nem éri meg a következő tavaszt.

Motozás. Adrienn szíve a torkában dobogott. A nyomorult Kovács nagymama másodperceken belül kilép a lépcsőházba. Figyelmeztetni kellene, de hogyan?

Adrienn nyomorultul érezte magát. Csupán egyetlen módon figyelmeztethetné – ha feláldozná önmagát. Mi értelme volna? Azok ott tudják, hogy Kovács nagymama ott van. Mit tehetne a szerencsétlen öregasszony? Egyszer azt magyarázta Adriennek, hogy elbújik a beépített szekrényben. Szánalmas. Megtalálják. Mindenhol megtalálják. Nincs olyan zug ezekben az istenverte lakásokban, ahol el lehetne rejtőzni.

Nyikordul a kilincs. Adrienn csaknem összerogyott izgalmában. Durva hang hallatszott:

- Mi van, mama? Csak nem él?

Öreges sikoltás. Zaj.

- Nézd már, elszalad! Fogjátok meg!

- Ne hagyd! Bezárja az ajtót!

- Rúgd be!

Rohanó lábak zaja.

Adrienn most csendben egészen közel óvakodott az ajtóhoz, és kikémlelt a kulcslyukon. Az ajtó tárva-nyitva.

- Hol a fenében van? – hallatszott a nyavalyás Kelemen Máté hangja. Az átkozott! Hányszor kapott Kovács nagymamától frissen sült buktát, meg palacsintát! Néha valóságos második ebédet kapott itt a nagy lapaj. Mondta is az anyja, hogy micsoda zabagép. A szégyentelen! Képes a pokolba juttatni Kovács nagymamát.

A magukat halottnak tettető csalókat gyorsított eljárással kényszermunkára küldik a Titánra vagy az Enceladusra. Jó tíz éve egy ellenzéki képviselő azt találta mondani a tévében, hogy az maga a pokol, és egy átlagosnál erősebb fizikumú ember sem képes ott másfél esztendőnél tovább életben maradni. Oda juttatja szegény Kovács nagymamát az átkozott! Illetve csak juttatná, mert a néni már az űrutazást sem fogja kibírni.

- Megvan! – bődült el a durva hang. – Itt a szekrényben! Húzzuk ki!

Öreges visítás, átkozódás.

- Harap a vén kurva! Adj neki egy pofont!

Ütések zaja. Adrienn csaknem elájult.

A kulcslyukhoz tapadt, és olyat látott, amitől valami a szívébe nyilallt:

Három markos férfi vonszolta Kovács nagymamát a karjánál és a derekánál fogva, a lábait a földön húzták. Csúnya látvány volt, Adrienn azon tűnődött, vajon a néni él-e még…

Remegve állt, és folytak a könnyei…

Este hallgatagon ültek az asztal körül. Adrienn csendesen elmesélte a történteket. Károly beszámolt róla, hogy a ház körül hatalmas tömeg ácsorgott, Kovács nagymamát a rabszállító a kórházba vitte, de még nem lehet tudni, életben maradt-e. Mindenki azt reméli, hogy nem.

Kovács Gézát letartóztatták, és az államháztartást megkárosító nagy értékű csalásban való részvétel miatt emelnek majd ellene vádat. A hírre a felesége infarktust kapott.

Erre még a két fiú is félbehagyta a vacsorát.

- Van még rosszabb hír is. – folytatta Károly. – Verebes főtörzs megsúgta, hogy napokon belül az egész háztömböt átvizsgálják, de az utolsó lomtárig. Egy év alatt tizenhét hamis halottat találtak.

Adrienn csaknem elszédült.

- Akkor most mi lesz? – nem, gondolta, semmiképpen sem megyek sem a Titánra, sem az Enceladusra. Inkább valóban meghalok. – Hová bújok hová visztek?

Másnap Tibor sógor adta meg a választ:

- Nem kell elbújni sehová. Az asszony itt marad a lakásban. Vallási téren bármit csinálhattok, amióta a sok kínai, meg mindenféle ázsiai ide költözött, bárki bármit imádhat. Nálatok Adrienn lesz a házi istenség. Életnagyságú üvegburában fog lakni, előtte oltár lesz. Ha jön az ellenőr, egyszerűen bebújik, megszorítod a tartókat, és Adrienn képes lesz akár órák hosszat mereven állni. Kap egy sötét szemüveget, és nem látják, hogy pislog.

- Ez marhaság!

- Dehogy marhaság! Van egy kínai csaj, az már másoknak is csinált halotti sminket. Divatba jöttek a házi istenek, sok életnagyságú akad közöttük. Tízezer forintot kér. Ha akarod, kölcsönadom. Megtanítja Adriennt a sminkre, és ő is meg tudja majd csinálni magának. Ha ellenőrzés jön, Adrienn magára csukja a burát.

- Ki fogják venni onnan.

- Nem. Beléptek a vallási közösségbe. Nem kell tagdíjat fizetni, ha van házi istenetek, ez nekik valamiért jó. Tilos a házi isteneket bolygatni. Nem birizgálhatják, hozzá se nyúlhatnak, dehogy nyithatják ki. Ez a demokrácia, öcskös. Ha ellenőrzés jön, telefonálsz a közösségi képviselő hölgynek, és kijön. A csajnak akkora svádája van, mint ide Lacháza.

Négy nap múlva Adrienn a szemüvege mögül látta, amint az ellenőrök csoportja hosszasan méregeti. Szobormereven állt, nem is látszott élőnek.

Károly és a fiúk csendesen sírtak.

A legöregebb ellenőr elérzékenyült, még a sapkáját is levette, és a nyakkendőjét igazgatta.

- Lám, lám. – dörmögte. – Ilyen az, amikor egy feleség és anya megistenül.