Szóval Mohács. Szóval animáció.

Továbbra is zavar, hogy a videón remekül begyakorolt magyar csapatok vonulnak fel, amikor a források szerint részben éppen az ilyen gyakorlottság hiánya, a kiképzetlenség volt a katasztrófa egyik oka. 

Bár ebben tévedhetek, az animáció készítői ismerhetnek olyan (új) forrást, amelyről nekem nincs tudomásom.

Viszont sokat elárul, milyen konzekvenciákat vonnak le az animációból. A korábban említett cannae-i csata kapcsán például a következőket mondják:

“Történt mégpedig, hogy a sűrű sorokba rendeződött római légiók összefeszültek a pun arcvonallal, amelynek közepe lassan hátrálva, „behorpadva” csalogatta magára az ellenséget. A pun hadoszlop szárnyai eközben megnyúltak, és mint egy meghajlított íj fonták körbe a rómaiakat. Mire a köztársaság katonái észbe kaptak, bezárult a kör, a rómaiak számára nem volt menekvés. Csakhogy a rekonstrukció megmutatta, a bekerítés ezen a módon nem történhetett meg. A terep ugyanis sík, alig egy-két bokor, magányos fa nőtt rajta. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a jól képzett római centuriók, a legrosszabb esetben a széleken haladó altisztek ne vették volna észre a bekerítő hadmozdulatot.”

Ugye, logikusnak tűnik?

Na, nézzük!
1. Az általam ismert források nem pontosan így mesélik el a történteket.  A középen nagyjából a leírt módon történtek az események, viszont ehhez az is kellett, hogy a roppant túlerőben lévő karthágói lovasság a szárnyakon szétzúzza a maroknyi római lovasságot. A pun lovasság volt az, ami hátulról körülzárta a római légiókat,a zsák, amibe harcolva maguk hatoltak be elölről, csak azután szorult körülöttük össze.

Itt már nem stimmel a dolog, de ez még hagyján.

A kulcs a következő mondat:

“Teljesen elképzelhetetlen, hogy a jól képzett római centuriók, a legrosszabb esetben a széleken haladó altisztek ne vették volna észre a bekerítő hadmozdulatot.”

Itt álljunk meg.

Valamennyien ismerjük Than Mór festményét, amely az 1849. július 2-án, Komárom  mellett vívott csata egy híres epizódját ábrázolja.

Vajon a piros csákós 2. (Hannover) huszárezredet a János-dragonyosok ellen rohamra vezető Görgey tábornok miért integet a kalapjával? Talán hazafias lelkesültségből?

Nemigen.

Saját huszárjainak figyelmét akarja felhívni a jobbról támadó dzsidások tömegére. (Tévedésről szó sincs, ő is, a testvéröccse is megírta emlékirataiban az epizódot.)Izgatottan integetett, hogy ne történjen katasztrófa. Annyira izgatottan, hogy saját biztonságára sem ügyelt, és a következő pillanatban súlyos fejsebet kapott egy dragonyostól (a visszaemlékezők egy része tévesen svalizsért említ).

Miért kellett a fővezérnek ezzel bajlódnia? Talán nem volt a huszárok között elég tapasztalt tiszt és altiszt, hogy észrevegye a közeledő veszedelmet? Vagy Görgey, a volt huszártiszt (kvietált főhadnagy volt, korábban a 12. (Nádor huszárezredben szolgált) jobban tudta a jelenkori laikusnál, hogy a helyzet veszedelmes, és sürgősen jeleznie kell?

A régi háborús forrásokban gyakran találunk olyan utalásokat, amelyek azt ecsetelik, hogy a harc hevében egyáltalán nem könnyű észrevenni a lovassági oldaltámadást. Meg arra, hogy akkor is nehéz védekezni ellene, ha észreveszik.

A komáromi csatában nem történt katasztrófa. A Hannover-huszárok kiállták a dzsidások oldaltámadását, a Görgeyt megsebesítő osztrák lovast Beretzky Ferenc őrmester levágta, a huszárok nemcsak hadirendjüket tartották meg, hanem sebesült tábornokukat is kimentették a lovasharc forgatagából…

Van azonban más példa is.

Mindenki által ismert:

——-

Scotland forever!

Igen, igen. The Royal Scots Greys. A híres 2. North British Dragoons Regiment…

Az angol lovasság egyik legjobb ezrede…

Őket a waterloo-i csatamezőn ugyanilyen lovassági oldaltámadás verte szét, amelyet egyébként Napóleon császári gárdájának lengyel és holland dzsidásai intéztek ellenük.

Azt gondolom, a cannae-i csatára vonatkozó érvelés megdől, mert téves,  sőt dilettáns szaga van. A tapasztalt római centuriók és altisztek észrevehették a lovassági oldaltámadást - de nem tudták elhárítani. A cannae-i ütközet továbbra is az marad a köztudatban, ami eddig volt: a túlerőben lévő ellenség bekerítésének és megsemmisítésének iskolapéldája. Ahogy a világ összes katonai akadémiáján tanítják.

A mohácsi csatával kapcsolatban azonban az animáció számos - részben új - és nagyon nyugtalanító kérdést vet fel.

Folytatása következik.