Új cselédlány került Móricz Zsigmondhoz. A cserfes, felvágott nyelvű teremtés csodálkozva nézte, hogy az író már hajnalban felkel, és órák hosszat egyfolytában – ír.

Eddigi gazdáinál nem ehhez szokott a lány. Törte is a fejét naphosszat, miért is körmöl ennyit az a nagyságos úr.

Talán penitenciába kapta? Akadnak olyan hóbortos papok…

Nem, a nagyságos úr nem katolikus. Akkor nem  lehet penitencia…

Akkor meg mi a manó? Mi oka lehet ennek a gazdag nagyságos úrnak erre?

Az eddigi gazdái ittak, mulatoztak, szeretőt tartottak vagy utazgattak. Ez mi a markolábnak ír annyit?

Egyszer aztán a fruska összeszedte a bátorságát és odaperdült Móricz nagyságos úr elé.

- Nagyságos úr, kérdezhetek valamit?

- Kérdezzen bátran, Erzsók!

- Mit ír ilyenkor a nagyságos úr?

- Regényt-

A fruska erre kuncogni kezdett:

- Amondó vagyok, ugyancsak feleslegesen dolgozik ennyit a nagyságos úr.

- Miért gondolja, Erzsók?

- Mert két-három pengőért a nagyságos úr annyi könyvet vehet, amennyit akar…