Szürkén fájnak az egek,

A levegő reszketeg.

—–

A Nap fénye bágyatag,

A horizont hallgatag.

—-

Lomha sötét tónusok

Basszus árnyéka susog.

—-

Az öreg Föld élveteg,

Élvezi az éveket.

—

Rossz vehemens tegnapok

Halvány árnyéka nyafog.

—-

A szél vad imát rebeg,

Dúdolják a fellegek.

—–

Ég a Földdel szembesül,

Egész világ megfeszül.

—–

Szürkén fájnak az egek,

Nyári szkepszis szemereg.

—-

A Mindenség tarka rét,

Virágot keres a Lét.

—–

A kertben Isten kaszál,

Marokszedő a halál.

—–

Az Öröklét nagy fatál,

Isten Időt kalapál.

—–

Szürkén fájnak az egek,

Satnya Jelen didereg.

—-

Idő szája nyikorog,

Távolban vihar morog.

—-

Mozdulatlan vágy pereg,

Kín a Létre hempereg.

—-

Hatszáz felleg-emelet

Trónol a világ felett.

—–

Borús fogheggyel köszön,

Mint hallgatag vízözön.

—-

Csendesen állnak a fák,

Erőlködik sok virág.

——

Határtalan szürkeség

Mögött lappang szürke vég.

—–

Odafent a szürke ég,

Idelent a szürkeség.

—-

A feszültség körbejár,

A halál mákot darál.

—-

Bennünk még a Lélek ég,

Irigyen néz le az ég.