Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot;

Leltárt tart az Idő, most jön az év vége.

——-

Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén;

Elmegy az esztendő sírva a többi után.

——

Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra;

Szép és fürge az est – együtt még a család.

——

Rosszat hozhat az új esztendő – suttog a felhő;

Pár nap békesség jól jön az év végén.

—–

Csendes a tétova, szürke, ködös kisvárosi este;

Úgy jön az éjszaka is, mint vén látogató.

—-

Szent nyugalom-takaró terül erre a szürke világra;

Áldott békeidő ringat, mint a mesék.

—–

Béke van, és bízzunk, hogy nem ez lesz az utolsó;

Szent nyugodalmat hagy, szépen zárul az év.

—–

Bármilyen esztendőket hozzon utána az élet;

Itt van még a jelen, itt van a szent nyugalom.

—–

Úgy hírlik tán, hogy januártól is lehet élet;

Sok jót nem várok, úgyis jön szaporán.

—–

Szent nyugalom szép bolyhos leple borítja a földet;

Hálásan köszönöm, hogy még szép a világ.

—-

Úgysem adom soha fel, mert helytállás csak az élet;

Hogyha özönlik a rossz, küzdünk, mit tehetünk…

—-

Száll az Idő, tutajunk sodródik előre az árral;

Áldott, szent kikötő, nem feledünk sohasem.