Egyre sötétebb estéket hoz a tél közeledte;

Nyúlik az alkonyat és kurtább lesz a napunk.

——–

Egyre kopárabb kertet láthat a tétova hajnal;

Zörgő, száraz avar reccsen a lábam alatt.

——–

Tél barlangja felé veszi lépteit újra az évünk;

Egykor onnan jött, s ott megy a semmibe majd.

——–

Tudjuk: tél jön, dermesztő hidegek közelednek;

Mégse reménytelenül nézünk szembe velük.

——–

Lángol a tűz, ami felmelegíti a szürke decembert;

Ám nem a kályhában; bennünk ég a parázs.

——

Bennünk szikrázik fel a távoli gyertya világa;

Ádvent ünnepe van, tiszta csodák ideje.

——-

Ádvent esti varázsa a gyermekkor hagyatéka;

Meghitt emléke most is felmelegít.

——

Gyermeki módon vártam a sok szép régi karácsonyt;

Áldott, szent örömük itt van a lelkemben.

——-

Ádvent esti varázslata árad a szürke vidéken;

Felszikráznak a holdfénytől a körvonalak.

——-

Tisztul az ég is: a bátor Hold tovaűzi a felhőt;

S töpreng hallgatagon fent a sudár Orion.

——-

Méltóságteljes, hideg ádvent hozza karácsonyt;

Százezer emlék zsong, gyűlik a víg szeretet.

——-

Mozdul a Lét törvénye, a Szépség újra előre;

Meghitt szent napokon új akarat születik.

——-

Várjuk a Kisded jöttét meghitt gondolatokkal;

Vénül a test, meg a szó, ifjul a régi remény.

——

Büszke fenyő szent illata érzik az alkonyi szélben;

Hogyha szemem becsukom, látom az ünnepi fényt.

——

Ádvent esti varázslata szálljon a téli világra;

Áldott szent napokat jósol a gyertyavilág.