Ádventi estén, nehéz nap után

Köd didereg a kopasz körtefán.

——

Eltöpreng párnáján az esti kétség;

Fáradt a néma, rosszkedvű sötétség.

——-

Valahol messze készül már egy új nap,

A gondolatok fázva összebújnak.

—-

Vezérelt vélemények torka krákog;

Anyag-magasság buta varja károg.

—-

A külvilág izgága, horgas csőre,

Vadul csikorog a havas esőre.

——

Ádventi estén, nehéz nap után;

Vergődik a Hold odafenn sután.

——

Az égnek fagyos köd-álarca van,

A földön megkönnyebbülés suhan.

—–

Ádvent estéjén az Isten közel;

Az otthon karja magához ölel.

—–

Az akarat meleg, prémes kabát;

Ásító végzet unja önmagát.

——

Valahol szónoklatot kalapál

A gonoszság, s a hallgatag Halál.

—–

Hiába. Szóba úgysem áll soha

Velük az üde, csinos kis Csoda.

—–

A csöndesen szolgáló, fürge Hit

Szárítja már a világ könnyeit.

—–

Az Öröklét csendesen elpihen

A hosszan elnyújtózó földeken.

—–

Csend gomolyog a téli éjszakán

Ádventi estén, nehéz nap után.