A roppant tágas lenti sík

Sárgán pislog reám,

És játékszerré törpül el

Alant a kis

Hazám.

Nem látszik már az otthonom,

Hol gyertya lángja ég,

Jó itt nagyon,

De messze még

Az Ég.

——–

Hangyabolynál is apróbbak

Ott lent az emberek,

Szemem sarkában reszketeg,

Kis könnycsepp ténfereg.

Hány célt villant

A messzi köd?

Fény lesz-e majd elég?

Mert látom már,

Hogy messze még

Az Ég.

——-

Ha majd az ember azt hiszi,

A világ mind övé,

És fém madárban pénzért száll

A láthatár fölé,

Gőg és anyag marad neki,

Nincs már Kezdet,

Se Vég…

Akkor még sokkal

Messzebb lesz

Az Ég.