A történetet Hermányi Dienes József közölte, állítása szerint az ő idejében történt, és meg is nevezi a szereplőket.

—-

Szóval adva a következő két szereplő:

A nagy tudományú pap.

A kalandor.

Nevezetesen:

A pap K. Vásárhelyi András, a szászvárosi eklézsia prédikátora.

A kalandor Kerekes Pál, aki valaha enyedi diák volt, katonának állt, a bajorországi hadjáratban jelentős zsákmányt szerzett, abból meggazdagodott férfiú, aki nem egészen egyenes úton pénzen még armálishoz is jutott, történetünk idején már nemesember volt.

Ezek találkoztak egyszer, valahol az út mentén.

A szászvárosi prédikátor tekintélyes ember volt, négylovas kocsival poroszkált éppen a határban, amikor a másikkal találkozott.

Kerekes éppen lóháton tartott valahová, de kicsapta legelni a hátasát, maga pedig megpihent, és – kiszolgált katonák szokása szerint – pipázott.  Mellette még szalonnázott is. Vásárhelyit megpillantva felemelkedett, köszöntötte az egyházi férfiút, és – amint a kocsi megállt – nekiszegezett egy kérdést:

- Kegyelmed tudós ember. Feleljen nekem egy kérdésre!

A pap önelégülten húzta ki magát a kocsi ülésén.

- Csak mondja kend!

A “kend” titulus parasztot illetett, sértésnek szánta a pap. Kerekes kissé össze is húzta a szemét, de más jelét nem mutatta a sértődöttségnek.Inkább mintha magában kuncogott volna.

- Akkor kérdeznék!

- Kérdezzen kend!

- Feleljen kegyelmed: Jézus Krisztus mezítelenül ment fel a mennyekbe, vagy felöltözve?

És elfordult, ne lássa Vásárhelyi a csúfondáros vigyort az arcán.

A pap eltátotta a száját. Mit feleljen erre? Lehet erre egyáltalán jól válaszolni?

Kerekes uram kajánul elvigyorodott.

Mit tegyen a pap? A lehető legjobb megoldást választotta. Oldalba vágta a kocsist:

- Hajts, az anyád istenit!

Válasz nélkül porzott el…