Az alábbi a legrégibb magyar anekdoták egyike. Általában Asinus vulgi címen ismerik. Magam már Heltai Gáspárnál olvastam. Annak idején, amikor ’97-ben Heltai fabuláiból darabot írtam a Térszínház számára, komolyan gondolkodtam rajta, bevegyem-e ezt a történetet. Végül is kimaradt, mert nem állatmese, a felkérés pedig állatmesék (Állati mesék) dramatizálására szólt.

Később Verseghy Ferenc valamelyik írásában találkoztam vele.

Állítólag Ibn Said lehet az ősforrás, de a történetet Petrarca is említi, és bekerült Juan Manuel anekdota-gyűjteményébe. Hans Sachs darabot írt belőle, La Fontaine meg szépen formált mesét.

A történet ma is nagyon aktuális.

Nagyon meg kell válogatnunk, hogy kinek és miért akarunk megfelelni. Manapság ez még nehezebb, mint régen volt. A hülyeség hangja erősödött, gyakran médiatámogatást is kap.

Tehát:

———

Az öreg paraszt – valamikor a régmúltban – szamarat visz a vásárba. Vele tart a fia is. Szépen, kényelmesen sétálnak, kötőféken vezetik a szamarat.

Meglátja őket az első kritikus zseni. Foglalkozására nézve éppúgy lehet cserzővarga, mint kéregető. Valószínűleg analfabéta is.

A kritika első varja felszáll fészkéről, és károg imigyen:

- Micsoda hülye népség! Ott a szamár, és képesek mellette gyalogolni!

Az öreg paraszt megáll, elszégyelli magát. Talán igaza lehet a zseninek. A szamár hátasállat, miért ne használná arra, amire való. A gyerek amúgy is kicsi, nem bír annyit gyalogolni, mint egy felnőtt.

Fogja a fiát, és felülteti a szamár hátára. A füles megadóan mozgatja a fülét.

Így baktatnak tovább.

Meglátja őket a következő lángész. Idősebb alak, foglalkozására nézve valami főnökféle lehet.

- Micsoda neveletlen kölyök! Képes a szamár hátán ülni, amíg az apja gyalogol! Semmirevaló a mai fiatalság!

A paraszt megáll. A fia elsápad, leugrik a szamár hátáról. Dehogyis akarja ő fárasztani az édesapját. Inkább az öreget beszéli rá, üljön fel ő a szamár hátára.

A fiú megragadja a kantárszárat, az apa felül a füles hátára. Szokatlan a dolog, lelóg a lába, némileg restelkedve nézi, hogy a fia gyalog baktat mellette.

Meglátja őket a harmadik géniusz. Pénzes családból származó nyegle ifjú, időnként hosszú külföldi utakat tesz. Ezek roppant előnyösek, hiszen addig se rontja itthon a levegőt.

A géniusz öltönyt visel, alig múlt húsz, a Wikipaedia szerint ilyen-olyan főszerkesztő és emilyen-amolyan díjas. Amellett kényszermisztikus, misztikus kényszeres, esetleg posztmodern kényszeredett.

Nézi őket az ifjú géniusz, és hangosan felrikácsol:

- Önző, elnyomó apa! Micsoda egy aljas fráter! Hagyja, hogy a fia gyalog járjon, ő meg a szamáron trónol. Fallokrata házizsarnok!

Elszégyelli magát az apa, azonnal leszáll a szamár hátáról.

Most hát mitévők legyenek? Ha mindketten gyalogolnak, az se jó. Ha a fiú felül a szamárra, az se. Ha az apa, az se.

Mitévők legyenek?

Fogják magukat, és mindketten felülnek a szamár hátára.

Így baktatnak lassacskán, a füles nem siet, ők meg nem erőltetik. A szamár időnként harap az út széléről némi gazt, amúgy nem adja tanújelét, hogy sokallná a terhet.

A paraszt pihen. Csaknem elszunnyad.

Hanem most észreveszi őket az újabb vátesz. Ez törzsökös állatvédő. Az EU bölcs szabályainak kidolgozásáért sok van a rovásán. Áporodott megjelenésű. Bűzös bőrholmi, zsíros haj, piercing-tömkeleg.  Lehet, hogy nő, de nem látszik. Abszolút aszexuális jelenség.

Azonnal rájuk ripakodik:

- Micsoda állatkínzók! Gazemberek! A szamárnak joga van az emberhez méltó bánásmódhoz!

Elszégyellik magukat mindketten, és leszállnak a szamárról.

Most mitévők legyenek?

Ha mindketten gyalogolnak, az se jó. Ha a fiú felül a szamárra, az se. Ha az apa, az se. Ha mind a ketten a szamárra ülnek, az se jó.

Mitévők legyenek?

Már csak egy lehetőség maradt. Fogják a szamarat, a hátukra veszik, és úgy ballagnak vele nagy görnyedve, fújtatva, erőlködve. A csacsi furcsállja, szabadulni szeretne, és hangosan ordít.

Ez már a világ csúfja. Sokan a fejüket csóválják láttukra.

Észreveszi őket a következő csalhatatlan. Ez annak idején jó feljelentő ember volt. A gengszterváltás után fődemokrata lett, mindenféle funkciókra választotta a nép. Közben – ki tudjam hogyan – megvagyonosodott. Manapság már leginkább a fiai és unokái viszik a boltot, de időnként még megszólal.

Számon kéri a kormányon a demokráciát.

Szóval észreveszi őket. Tüstént felkiált:

- Micsoda barmok! Képesek a hátukon cipelni a szamarat ahelyett, hogy ráülnének!

Nagyon elbúsul ezen a paraszt meg a fia.

Mitévők legyenek?

Így szól az öreg paraszt:

- Amondó vónék, szabaduljunk meg a szamártól, fiam, látod, hogy senkinek se tetszik. Vegyünk fel rá jelzáloghitelt, vagy hajítsuk a folyóba.

- Mi a különbség a kettő között, édesapám?

- Semmi, fiam, csak az, hogy ha a folyóba vetjük, előbb szabadulunk!

Úgy is tettek, a szamár a folyóba került. Apa és fia pénz nélkül, szamár nélkül mentek haza.

- Jól tettétek, hogy hallgattatok a sok ostobára! – mondta odahaza az asszony, miközben majd’ szétvetette az indulat.