A keleti világnézet lényege, hogy minden dolog és esemény magasabb rendű egységet alkot, és egymással szorosan összefügg. David Bohm elméleti fizikus írta a következőket: “Az egységes egész új elképzeléséhez jutunk el, amely tagadja azt a klasszikus felfogást, hogy a világot feloszthatjuk elkülönülten és függetlenül létező részekre. A megszokott klasszikus elképzelés helyett — miszerint a világ független “elemi részei” jelentik a végső valóságot, és a különböző rendszerek csupán e részek tisztán esetlegesen kialakuló elrendeződései — inkább azt mondjuk, hogy a világegyetem kvantumszinten megnyilvánuló, megbonthatatlan kölcsönös összefüggés-rendszere jelenti a végső valóságot, és hogy a viszonylag függetlennek mutatkozó részek pusztán részleges és esetleges formák az egészben.” Az anyag valóban részecskékből áll, de nem démokritoszi és newtoni értelemben: “Az elkülönült részecskék az elvonatkoztatás termékei, tulajdonságaikat csak úgy határozhatjuk és figyelhetjük meg, ha kölcsönhatásba lépnek más rendszerekkel.” Henry Stapp szerint: “Egy elemi részecske nem egy függetlenül létező, tovább már nem elemezhető egység, hanem viszonyok összessége, amely minden más dologgal összefűzi.”

Az idő új felfogását a következőképpen vázolja Louis de Broglie, Nobel-díjas tudós: “Bármi, ami számunkra a múltat, a jelent és a jövőt jelenti, az a téridőben egyszerre van…Minden egyes megfigyelő, miközben telik a saját ideje, a téridő új szeleteit fedezi fel, ezért a megfigyelők számára ezek az anyagi világ egymás után következő eseményeiként jelennek meg. Holott valójában az események összessége, amelyekből a téridő áll, előbb vannak, mint a róluk való tudásunk.” Ez bizony fantasztikusan hangzik. Nem véletlen, hogy az időutazás gondolata nemcsak a sci-fi írók, hanem az idővel foglalkozó fizikusok és filozófusok körében is felmerült. Az időben visszafelé való utazás gondolatát a filozófusok többsége azon az alapon utasítja el, hogy fordított okságot eredményezne, azaz az okozat időben megelőzné az okot. Akad azonban olyan filozófus — David Lewis — aki a visszafelé történő időutazást lehetségesnek tartja. (GRAYLING, A. C. 1997: 223-224)

A természet általános, úgynevezett “bootstrap”-filozófiájának kidolgozója, Geoffrey Chew úgy véli, a természetet alapjában véve az összefüggéseiből kell megérteni, mert minden összetevője az összes többi összetevővel és önmagával is összefüggésben áll. Ez a filozófia jelenti a modern fizikában a mechanisztikus világnézet végső tagadását. Szerinte a világegyetemnek egyik része sem fontosabb egyetlen másiknál sem, a világ kölcsönösen összefüggő események szövedéke; minden egyes rész az összes többi tulajdonságaiból következik, és a kölcsönösen összefüggő részek teljes összefüggése határozza meg az egész szerkezetét. Minden rész tartalmazza önmagát és az összes többit. A “bootstrap”-hipotézis tagadja az anyag alapvető összetevőinek létezését; nem fogad el semmiféle törvényt, sem elvet. Egy olyan világegyetemben, ahol minden forma állandó mozgásban van és folyton változik, nincs helye semmiféle alapvető entitásnak. Teljes elfogadást ugyan még nem nyert, de támogatóinak tábora gyarapszik. A keleti misztika legigényesebb tanításaival probléma nélkül összhangba hozható. Egy indiai misztikus szerint: “Az értelmen túli értelemben valójában semmi sem véges. Ez azon az érzésen alapszik, hogy a minden megtalálható az egyben és az egy a mindenben.”(idézi: CAPRA, F. 1990: 341)

Fritjof Capra lenyűgöző elképzeléseihez a magam részéről annyit tehetek hozzá, hogy nemcsak a keleti, hanem a nyugati misztikus filozófia is tartalmaz ehhez hasonló elméleteket. A késő ókori neoplatonista filozófus, Plótinosz — akinek a műveit egyébként részben Janus Pannonius fordította görögről latinra, hogy aztán a firenzei Akadémia reneszánsz neoplatonista filozófiájának alapjává válhassanak — a következőket mondta: “Mindenek kezdete ugyanis nem minden, bizonyos értelemben azonban mégis minden, hiszen Oda “fut be” minden, Őhozzá. Pontosabban még nincs így, de így lesz. Mármost hogyan eredhet minden az egyszerű Egyből, amelynek azonosságában semmilyen sokféleség, semmiféle megkettőződés nem jelenik meg? Éppen azért születhet minden Belőle, mert semmi sincsen Őbenne, és hogy a létező létezhessék, Ő nem létező, hanem a létező szülője.” (PLÓTINOSZ: Az első után következők keletkezéséről és rendjéről. Ford. HORVÁTH, Judit és PERCZEL, István)

Alapvető egységet alkotunk a Világegyetemmel. A lelkünk mélyén ezt mindannyian sejtjük is. Egy olyan világban élünk, amelyről tudjuk, hogy igazából nincs benne sem tér, sem idő, sem okság. Mindannyian sokkal mélyebben tartozunk a világhoz, mint amennyire ma még akár csak sejteni is merjük. Lehet, hogy magunkban hordozzuk a Világegyetemre vonatkozó összes információt. “…szükségképpen bennünk kell lennie annak a szellemnek, amely nem gondolkodik, hanem örökké magában hordozza az igazságot, és bennünk kell lennie a szellem kezdetének és okának, az Istenségnek is.” (PLÓTINOSZ: A három eredendő valóságról. Ford. HORVÁTH, Judit és PERCZEL, István)

Lehet-e, létezhet-e egy ilyen világban szabad választáson alapuló emberi cselekvés? Bizony, létezhet!

Folytatása következik.