Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Ez a történet is igen régi. Feldolgozta már Goethe és Balzac, de a Don Quijote-ban is szerepel.

Állítólag egy XIII. századi francia bíró mondott így ítéletet. Korábbi nyomát nem találtam, egy XV. századi francia gyűjteményben megtörtént esetként szerepel.

——

Valamikor a középkorban történt, Európában.

Egy lány a bíró elé cipelt egy fiatalembert, és azzal vádolta, hogy erőszakot tett rajta. A bíró alaposan végigmérte mindkettőjüket. Tapasztalt ember volt, úgy látta, valami nem stimmel a vád körül.

Az erőszaktétel főbenjáró bűn, ha bebizonyosodik, az ifjúra a hóhér vár. De a dolog korántsem egyértelmű.

Amikor faggatni kezdte őket, hamar kiderült, hogy ők bizony a Biblia szavai szerint testileg “ismerik egymást”. A legény ezt nem is tagadta. Csak az erőszaktételt.

- Szóval azt mondod, lányom, hogy az a fickó erőszakot tett rajtad?

- Azt mondom, bíró uram!

- Szeretnéd, ha feleségül venne?

- Szeretném, de nem vesz el a bitang semmirekellő, bíró uram!

- Szeretnéd, ha felkötnék?

- Lógjon a gazember, ha engem nem vesz el, bíró uram!

A bíró megcsóválta a fejét. Mindent értett.

Kimondta az ítéletet: a fiút pénzbírságra ítélte, mégpedig igen fájdalmas összegre. A nyomorult szabadkozott.

- Vagy fizetsz, vagy lógni fogsz! – reccsent rá a bíró.

Egy hét múlva mindkettőjüket maga elé idézte, mondván, az ő színe előtt kell átadni a pénzt.

A mondott időben meg is jelentek mindketten, ünneplőben. A fiú hozta a pénzt.

- Add át! – rendelkezett a bíró.

A fiú átadta, a lány boldogan vette át, és menni készült. A bíró azonban megállította.

- Állj! Következik az ítélet második fele.

- A második fele? – hűlt el a leányzó.

- Igen. Úgy döntöttem, a pénz mégis a fiút illeti, ha vissza tudja tőled szerezni még itt, a színem előtt.

Több se kellett a fiúnak. Rátámadt a lányra, próbálta visszavenni a pénzt.

Hanem a lány nem hagyta magát, tombolt, akár a fúria. Ütött, rúgott, csípett, harapott. Olyan hevesen védelmezte az aranyakat, hogy a fiú kénytelen volt meghátrálni.

- Nem tudom visszavenni tőle, bíró uram – mondta búsan.

A bíró elégedetten bólintott, csendet parancsolt, és előszólított két megtermett poroszlót.

- A nő köteles visszaadni a pénzt a férfinak!

- De miért? – hűlt el a leányzó.

- Azért lányom, mert bebizonyítottad, hogy képes vagy a becsületedet megvédeni. A fiú nem lehet erőszaktevő. Takarodj a szemem elől, mielőtt megkorbácsoltatlak – rágalmazásért!

Címkék: anekdota az ám blognovella motívum

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu