Akkoriban Athén

Vésznek nézett elé;

Hitel-hínár húzta

A pusztulás felé…

——

A néhai Szólón

Csendben lépegetett,

Elindult legyőzni

A buta végzetet.

——

Forrt, s tombolt a város,

Akár a zuhatag;

Kardokat kovácsolt

Javában a Harag.

——-

Már fenekedett

A város söpredéke,

Szólón khitónjába

Menekült a Béke.

——

Akropolisz fölött

Vad madarak szálltak;

Szólón állt elé

A haragnak, vitának.

—–

Felhőkbe gyűlt pedig

Viszály véres hava,

Mégis eloszlatta

A Költészet szava.

—-

Adós-hitelező

Háborúja helyett

Adott a városnak

Szép évtizedeket.

—–

Az utcákat gyilkos

Indulat nem rója;

Mert Költő lett Athén

Új törvényhozója.

——

Gazdag is, szegény is

Megértette végre,

Mit jelent a gazdag,

S szegény tisztessége.

——

“Szegény sorban élni

Ártatlan tisztesség;

Gazdagnak lenni meg

Fényes felelősség.”

——

A néhai Szólón

Nem hadat vezetett;

De életet hozott

Hősi halál helyett.

—–

Athén városának

Olyan törvényt adott,

Profit és osztályharc

Messze takarodott.

—–

“Amint holnap a Nap

Felragyog az égre,

Athénban az összes

Adósságnak vége!”

—–

Lerázta Athén

A halálos terheket,

Gazdagra, szegényre

Szebb jövő jöhetett.

—–

Athén a válságot

Fényesen túlélte,

Felvirágzott benne

Szabadság és Béke.

—-

Szólóntól tanulta

Számos emberöltő,

Mire lehet képes

Az igazi Költő.

——

A Költészet nem dísz,

Hanem a Szép Vágya;

A néhai Szólónt

Athéné megáldja.