Titus Maccius Plautus összebarátkozott egy görög származású íróval. A barátság évekig tartott, kölcsönösen sok jót tettek egymásnak.  A görög író kiváló ember volt önálló hanggal, széles látókörrel. Sokat segített Plautus darabjainak színre hozásában, és a vígjátékíró sem maradt adósa.

Egy baj volt a göröggel: időnként kitört belőle hegyes-völgyes hazájából hozott pukkancs természete. Képes volt halálosan megsértődni apró dolgokon is. Megesett, hogy hónapokig véget vetett a barátságnak.

Harmadszor éppen olyankor találta ezt művelni, amikor Plautus több okból is nagy bajban volt. Plautus valamiben nem úgy cselekedett, ahogy a barátja elvárta volna tőle, némely dolgokban más véleményen volt, mire a görög feldühödött. Se látott, se hallott, és durván Plautusra támadt. A vígjátékíró nem is igazán értette, mivel hergelte fel ennyire a barátját.

A görög tovább hisztériázott, Plautus türelme elfogyott. A görög ezt se vette észre éppen valami apróságot próbált számon kérni a komédiaszerzőn.

Plautus – akinek éppen kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy a görög dührohamával foglalkozzék – végül maga is feldühödött, és keresetlen szavakkal kergette el eddigi barátját.

- Nem leszek sohasem az ellensége, – mesélte az egyik ismerősének. – de megsokalltam a makrancosságát. Távolról fogom kedvelni.