A feledés örvényébe lehullt,

Vak ködével takarta be a Múlt,

Titkát tagadja néha még az ég is,

S emlékét őrzi minden ősi  mégis.

—-

Az ember fennen tagadja, de sejti,

Hírét-nevét a lelkek mélye rejti,

Ott rejtőzik, mint hitünk meghitt éke,

S mint a Jövő utolsó menedéke.