Felhőpamaccsá lettek a ködök;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.

——

Újra mosolyog délben a terasz;

És verőfénnyel üzen a Tavasz.

—–

Ébred a domb, és sóhajt már a rét,

S a hajnal mond egy újabb szép mesét.

—–

A táncos égen napsugár pörög;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.

—–

Vén Napunk ég-sátrának magasán

Vágyik a tiszta, szent öröm után.

—–

Megéri még, hogy várja régi gondja,

Hogy sugarait lelkes hévvel ontsa.

—–

Lesznek még az Életben örömök;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.