Aprócska voltál valaha,

S egy felejthetetlen napon,

Egy szép, szeszélyes tavaszon

Először sétáltunk haza.

Madár röppent virágos ágra,

S Te mózeskosárból néztél

A világra.

———

Sokat sétálgattam Veled,

A nyakamba ültettelek,

Néhány meghitt kis éven át

Beragyogtad a vén szobát,

Volt vidám lárma,

Meglepetés,

Móka;

S Te voltál a leghuncutabb

Kis ördögfióka.

——–

Vidáman nevetett a Nap le Rád,

Ha sétáltál, mosolygott a világ,

És csacsogásodtól a mord szelek,

Táncoltak a lakótelep felett.

——–

Anyáddal vártuk jöttödet,

Te mindig hoztál örömet,

S felnőttél észrevétlenül…

——-

Aprócska voltál valaha,

S most: mint egy ifjú tölgy,

Lettél kis

Nyurga hölgy…

——-

Ha véget ér suli-tusa,

A felnőtt világ rítusa

Bürokratikus egyszeri

Módszerrel megkereszteli

A gyermeki tudást…

——–

A gyermekkor most elfogyott,

És Téged végleg elhagyott,

Ma volt a Te napod…

——-

Aprócska voltál valaha,

Felnőttél gyorsan, s végleg,

Tárul Feléd az Élet,

Most jön a neheze…

——-

Vagyunk Neked, amíg lehet,

De jön az újabb emelet,

És szalad az Idő…

——-

Szerelem szólított ide,

Éltetett boldog melege,

Te Drága Gyermekem!

——

A homlok ránca kisimul,

A vizsga drukkja elcsitul,

És tűz a tiszta fény…

—–

Vár Rád az Élet tavasza,

Mi meg a hétvégén haza,

Te érett hölgyemény…