Ez a történet egy barátommal és kollégámmal esett meg a közelmúltban…

——

Zoltán elektromérnök, kiválóan képzett műszaki szakember, híradástechnikus, de operatőr is, foglalkozik videotechnikával, hangtechnikával, világítástechnikával, és még ki tudja, mivel nem…

Zoltán házától néhány méterre csőtörés történt, ömlött a víz az utcára. Fényes nappal volt, elég hamar értesítette valaki az illetékeseket, azok persze késlekedve vonultak ki, de úrrá lettek a bajon.

Zoltán barátom aggódott, mert valamiért nem bízott a kegyes szolgáltatóban…

Nem is tudom, miért, hiszen nálunk ma nagyon ritkán fordulnak elő számlázási anomáliák…

Először is lefotózta a vízóráját. Igen különös képet mutatott:

2222

Zoltán bement a kegyes szolgáltatóhoz. Valamiért attól tartott, hogy a csőtöréskor kiömlött vizet neki fogják felszámlázni. Nem tudni, miért jutott erre a következtetésre, hiszen a kegyes szolgáltatók nálunk közismerten korrektek…

Attól tartott, akár több tízezres számlát is a nyakába sózhat a kegyes szolgáltató. Nem tudni, mi alapja volt erre, hallott már ilyet valaki?

A kegyes szolgáltatónál dolgozó kiálló pofacsontú hölgy riadtan pislogott Zoltán arcába, és hálát adott az égnek, amiért jó vastag, fekete keretes szemüveget növesztett.

Mindazonáltal egyre jobban behúzódott a monitor mögé.

Zoltán rosszat sejtett. Nem is tudni, miért, hiszen a kegyes szolgáltatóknak nálunk jó hírük van…

A hölgy már teljes védelmi készenlétben kuporgott a monitor mögött, még a fülhallgatója hegyét se merte elődugni. Jó az a monitor, valóságos pajzs. Vagy inkább mellvéd. Kár, hogy nem nagyobb.

Hosszúra nyúlt a csend, már a billentyűzet is reszketett az idegességtől.

- Valami baj van, hölgyem?

A “hölgyem” erre kidugta a fél szemüvegét, valami különös, vakkantásszerű hangot hallatott, aztán újra visszabújt, feneke nagyot huppant a székén. Aztán újra felemelte, és újra visszahuppantotta.

- Egy kicsit sok lesz a számla.

- Egy kicsit sok?

- Egy kicsit sok…

- Mennyire kicsit?

- Nagyon sok…

- Mennyire nagyon?

A hölgy erre hörcsögszerűen felfújta mindkét pofazacskóját, szemüvegkeretét bocsánatkérően megrázta, majd halálra szántan vetette oda:

- Nyolcszázötvenezer!

Zoltán elhűlt.

- Mennyi?

- Nyolcszázötvenezer! – és a hölgy már bújt is az asztal alá.

Zoltán igyekezett higgadt maradni.

Mi a célom? Nem akarok fizetni senki helyett. Lehetetlen, hogy ez a tömérdek víz mind nálam ömlött volna ki.

Zoltán tüsténkedett. Gyorsan tisztázta, mennyi vizet takar a nyolcszázötvenezer Ft. Kiderült, hogy a városi víztorony befogadóképességének éppen a háromszorosát. A kegyes szolgáltató számlája szerint ez a három víztoronnyi víz mind az ő óráján ment volna keresztül.

Nem valószínű.

Mennyi az a víz?

Zoltán számolt….

Hatalmas kertje van, de ahhoz, hogy ekkora vízmennyiség elférjen rajta, közel két méter mélyen kellene felásnia, és eme friss szárazföldi beltengeren el sem férne a háza.

Vajon meggyőzi-e ez a kegyes szolgáltatót?

Nem. A kegyes szolgáltató makacsul ragaszkodott a számla kifizetéséhez.

Zoltán nem csüggedt. Szakértőkhöz fordult. Mértek, fotóztak, filmeztek. Megállapították, mekkora a csővezeték áteresztő képessége, és kiszámolták, mennyi időre van ahhoz szükség, hogy a jelzett vízmennyiség átfolyhasson rajta. Kiderült, hogy nem is olyan sokra. A jelzett víztömeg áthaladásához alig több, mint három hónap kellene. Már amennyiben éjjel-nappal folyamatosan ömölhetne…

Ettől talán már a kegyes szolgáltató is jobb belátásra tér…

Nem…

A területi segédbürokrata széttárta a karját.

- Az a víz magánál folyt el, magának kell kifizetnie.

Zoltán építész szakértőt hívott. Mi történne, ha a jelzett víztömeg a telkén ömlene ki?

A szakértő írásos véleményt adott. Ekkora mennyiségű víztől a ház összedőlne vagy egyszerűen elsüllyedne.

A területi albürokrata kopasz feje izzadt és viszketett. Vakargatta is elég serényen.

- Nem tehetek róla, fizetnie kell! A maga vízórája alapján számláztunk.

Miután ily módon megsemmisítő vereséget mért a józan észre, a területi albürokrata önelégült arccal szemlélte a tükröt, jól mutatnak-e orra tövében a mitesszerek, és elegánsan megvakarta az ülepét.

Az ám!

A vízóra!

2222

Zoltán serényen számolt. Osztott, szorzott, gyököt vont, logaritmust számított.

2222

Zoltán kiszámította, mekkora a matematikai valószínűsége annak, hogy a négy számjegy a normál napi használat után éppen így állapodjon meg. Mivel használat közben – ha az óra normálisan működik – a számláló oszlopai nem egyszerre fordulnak át. Mi történhetett?

Újabb szakértő…

Az úgynevezett alakváltoztató szennyeződés (például egy szivacsdarab) következtében megeshet, hogy a számláló átfordul. A szakértő biztos volt benne, hogy ez történt, a számlálók egész sora azonos állásba állt…

Na, most végre elgondolkodik a kegyes szolgáltató?

A területi főbürokrata hajlíthatatlan volt. Két óra hosszat. Amikor a szókincséből hápogáson kívül már nem sokra futotta, kissé szerényebben jegyezte meg:

- Nem bánom. Bevizsgáljuk a vízóráját.

Zoltán sóhajtott. Hátha mégis győz az igazság, hátha a dilettáns bürokrata marhák helyett végre hozzáértők kezébe kerül az ügy…

A kegyes szolgáltató érdemdús főszakértője dupla tokás mosollyal fogadta Zoltánt.

- Maga nem nyert hangszórót, hapsikám! – kezdte szokott választékosságával. – Bevizsgáltuk az óráját! Még kevesebbet is mér a szabványnál! – győzelme jeléül három ujját az inge két gombja közé dugta, mint valami felfuvalkodott posztmodern Napóleon.

Zoltán elmosolyodott. Mechanikus szerkezetekhez jól értő ember létére gyorsan kiszaladta száján:

- Akkor minden rendben.

- Rendben? – a főszakértőnek ettől csaknem sírásra görbült a szája.

- Mindegy, kevesebbet mér-e, vagy többet. A lényeg: az óra rossz. Ma kevesebbet mér, holnap többet.

A kegyes szolgáltató érdemdús főszakértője zavarában a hónalját kezdte szagolgatni…

Jöttek az újabb, a sokadik, meg a még többedik fellebbezések…

A kegyes szolgáltató eresztékei recsegtek-ropogtak. Peregtek a hónapok. Végül az ügy eljutott a regionális főgóré asztalára.

Hogy lehet úgy veszíteni, hogy az győzelemnek tűnjön? Hogyan lehet úgy megfutamodni, hogy az előrenyomulásnak látsszon? Mennyit lehet kivasalni Zoltánból?

A regionális főgóré úgy döntött, enged…

Tulajdon jóságától maga is elérzékenyült. Könnybe lábadt szemmel írta le a végösszeget:

Százötvenezer…

Indoklás?

Csak – de az tizenegy oldalon…

Zoltán gondolkodott. Már sokkal többe van neki. Folytassa-e tovább a parodisztikus küzdelmet?

Megéri-e?

Nem éri meg…

Fizetett…