Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Ez a történet Hermányi Dienes József 1759 körül írt Nagyenyedi Democritus című művében olvasható. Ő az esetet a Székelyföldre helyezi, és Csehi János udvarhelyszéki református papot teszi a történet hősévé.

Meg is lepődtem, amikor kiderült, hogy már a Dekameronban is előfordul.

Nem lehetetlen, hogy a Székelyföldön a sztori valóban megesett, hiszen Mikes Kelemen is említi, Kemény Zsigmond pedig Ködképek a kedély láthatárán című regényében tragikusra színezi.

Annyira megtetszett, hogy lehetetlen nem idetennem.

Vásári komédiába kívánkozik ez is.

——-

Tehát:

——

Egy magyar kisváros előkelősége szemet vetett az egyik mesterember csinos feleségére. A nő tisztességesen és elutasítóan viselkedett, de a rangbeli szoknyavadászt az ellenállás csak tovább ingerelte. Fűt-fát ígért az asszonynak.

- Akkor se leszek nagyságodé!

- Gondold meg, te! Kapsz tőlem ezt is, azt is! Ruhákat! Ékszereket! Csengő aranyakat!

Amikor már hónapok óta tartott az üldözés, a nő elment a nagyságos úr feleségéhez.

A dáma meg se lepődött.

- Ismerem az én csélcsap uramat!

Szó szót követett. A két nő megállapodott. Olyasféle megoldást fundáltak ki, ami Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékában szerepel. A feleség a következőképpen fejezte be:

- Évek óta rimánkodom az uramnak karmazsin csizmáért. A csizmadia pazar darabokat készít, szemem előtt adja el egyiket a másik után, az uram pedig megkötötte magát. Azt mondja, nem való a lábamra, mert a huszárok hordanak olyat. Elnéztem, éppen egyforma lábunk van.

- Azt fogom kérni tőle!

A nagyságos úr odavolt a boldogságtól, hogy a megkörnyékezett asszony végre engedett. Az összes kikötésre rábólintott.

- Ott legyen a karmazsin csizma!

- Ott lesz, angyalom!

- Teljes sötétség legyen!

- Úgy lesz galambom!

- Egy szó se essen!

- Minek is olyankor beszélni, tubarózsám!

Estefelé az asszony elmesélt mindent az urának. Jót nevettek rajta, hogy a nagyságos úr most lopakodik megcsalni a feleségét – a feleségével.

A nagyságos úr a sötét szobában a karjába kapta a meztelen, néma asszonyt, és igazán kedvére valót szeretkezett vele. Nem is sejtette, hogy a nő nem más, mint az ő évek óta elhanyagolt neje.

Hanem másnap…

Mit az ad ég…

A nagyságos úrnak majd’ kigúvadt a szeme, amikor karmazsin csizmát látott a felesége lábán. Eszébe jutott, mit ajándékozott tegnap az alkalmi szeretőnek…

Hogy’ jutott ehhez az asszony?

A nagyságos úr azóta se merte megkérdezni.

Címkék: anekdota az ám blognovella motívum

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu