Nincs tragikum, vagy harsány, nyegle pátosz,

Csak nyárutói est,

Nagy változásra rest,

De mégis mennyi meghitt, szép csodát hoz.

—

Csendes, esős, közös utó-nyarunk

Majd melegíti fázós holnapunk;

Ez lesz talán

Emlék-befőtt a jövő asztalán.

—–

Nincs ünnepi dísz a város felett,

Csak egyszerű és spontán szeretet.

–

Nem arról szól, hogy egyszer meghalunk,

Csak arról, hogy még életben vagyunk.

–

Gyémántba faragott percek haladnak,

S a végső titkok homályban maradnak.

—-

A dísz-ünnep csak konzerv-érzelem,

Rágódás rég halott emlékeken.

—-

Névleg örök, mint fátlan hegyorom,

De igazából léha unalom,

A szócséplésben se csont, se velő,

Bár azt képzeli, hogy világ-vevő.

—

De ünnep minden szent varázsú nap,

Ahol a gyújtózsinór lángra kap,

Ahol szerelem és öröm pörög;

Az Élet sodra arra hömpölyög.