Thalész, a hét görög bölcs egyike olajjal kereskedett, és bejárta az akkori ismert világ túlnyomó részét. Állítólag az általa megjósolt napfogyatkozás vetett véget Lüdia és a méd birodalom háborújának Kr. e. 585-ben.

Útjai közben gyakran megfordult a perzsa birodalom különféle tartományaiban is.

Egyszer valamelyik perzsa szatrapa udvarában vendégeskedett. A nagyúr büszke volt, hogy a híres görögöt vendégül láthatja, Thalész számára azonban az udvari emberek elejtett szavaiból kiderült, hogy a helytartót gyalázatos, kapzsi, kegyetlen embernek tartják, és mindenki gyűlöli. Maga is egyre többször tapasztalta, miként üldözi kisstílű, zsarnok módon alattvalóit a nagyúr.

Lakoma közben a szatrapa állandóan elmés kérdéseket igyekezett intézni vendégéhez, és nagyon tetszett neki, hogy Thalész azokra kapásból, szentenciózus bölcsességgel válaszol.

Egyszer a szatrapa a következőt kérdezte:

- Mi az isteneknek leginkább tetsző, legerényesebb cselekedet?

Thalész végigmérte a szatrapát, és bátran ezt felelte:

- Számodra, uram, a déli pihenő. Akkor nem zaklatsz senkit.