Közeljövő ablakából

Mindig látható

A holnapfrász, mint vén, kopott

Fekete autó.

—-

A halk, rezignált félelem

Lappangó vámosa,

Ha egyszer elibénk osont,

Nem tűnne el soha.

—-

Hogy mi lesz? Hogy miből telik?

A számla? A hitel…?

Mintha a kecskelábú frász

Naponta vinne el…

—–

Tipródik hát a régi frász

Az ősi lópatán,

S azt kérdi: “Lesz-e munkahely

Majd június után?”

—–

Telnek a lusta frász-napok,

Lomkán és konokon;

És rágódik vén eb világ

Rossz gumicsontokon.

—-

Jöhet már bármi rettenet,

Vérengző, rút jövő;

A fáradt frásznapok nyomán

Rettegni sincs erő.

—

Meghitten néz le ránk a Nap,

A remény-keltető,

S megnyugtatóan mosolyog

Felénk – a temető.

—–

Egydimenziós pénz-bagázs

Csócsál és ragadoz,

Profit-agya nem sejti tán,

Hogy mennyi bajt okoz.

—

A vén holnapfrász arctalan,

Rossz háttérhatalom,

Koromszín volánja mögül

Ki sem rángathatom.

—-

Kamat-bubóból mételyez

Korunk pénz-pestise,

Elmúlik egyszer majd ez is,

S nem lesz írmagja se.

—-

Az élet helytállás csupán,

A Lét: örök moraj;

Kitöri még a frász nyakát

Majd néhány víg kacaj.