Új már az év,

De a gondok – régiek;

Ne hullajtsanak nyakunkba

Újakat

Az Égiek.

—-

Új tüzelő – régi katlan;

Új esztendőnk – még ártatlan.

——

Dér, zúzmara, hideg, ködök;

A Reménység mégis – örök.

—-

Dérben áznak utcák, terek;

Időnk komótosan pereg.

—

Ifjú az év,

De a gondok öregek;

Szomorúan hallgatnak

A vén Egek.

—–

Kettőezer-tizenhárom;

Új fodor az Idő-áron…

—-

Világ-pénz, táncoló halál;

Rikácsol a Vörös Szamár.

—-

A horizonton köd lebeg;

Mögötte a rettenetek.

—–

A cél: abszurd együttható;

Mindenki feláldozható.

—-

A távol felszínes, galád;

Az Élet ma is. a Család.

—-

A pénz cifrálkodó végzet;

Buta, úrhatnám enyészet.

—-

Trágár szirup uborkafán;

Legvénebb halál: a Profán.

—-

Rossz lírától láng nem gyullad;

Legfeljebb díjakba fullad.

—-

Isten jól tudja odafent:

A Költészet Létet teremt.

—-

S ha a líra vak, díj-undok;

Jönnek majd a bölcs Bolondok…

—-

Fenn a sas, lenn a vakondok;

Új esztendő – régi gondok.