KÉTSZÁZHETVENHETEDIK RÉSZ

A szőke nő érezte, amint az arcából kifut a vér. Helmut úgy festett, mint aki fuldokol, Ed Philips üres tekintettel nézett.

Az ismeretlen csatahajó gyorsan közeledett.

-         Térugrás? – makogta Helmut.

Karen megrázta a fejét.

-         Lehetetlen – motyogta Ed Philips. – Túl időigényes.

Helmut csüggedten bólintott. Ő is tudta.

„Hajó az admirálisnak! Ellenséges csatahajó támadó szándékkal.”

Karen nem felelt.

„Hajó az admirálisnak! Ellenséges csatahajó támadó szándékkal. Ismétlem: Ellenséges csatahajó támadó szándékkal. Azonnali intézkedést kérek! Ismétlem: azonnali intézkedést kérek!”

Karen merően nézte a képernyőn közeledő ismeretlen csatahajót. Valahol mélyen kezdte azt érezni, hogy blöff.

És ha mégsem? Ha ez a kolosszus fel van fegyverezve? Ha még közelebb jön, ripityára kövi őket.

„Hajó az admirálisnak! Azonnali intézkedést kérek!”

Helmut most a nőre bámult.

-         Ne kockáztass, Karen! – nyögte Ed Philips.

„Hajó az admirálisnak! Azonnali intézkedést kérek!”

Karen bólintott. Valóban nem volt értelme.

-         Admirális a hajónak! tűz!

Helmut akkorát sóhajtott, hogy csaknem rájuk omlott a mennyezet.

„Hajó az admirálisnak! Tűzparancs nyugtázva! Végrehajtása azonnal!”

Az idegen csatahajó hatalmas tűzgömbbé változott.

Folytatása következik.