NYOLCVANHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A Chengdou osztályú, kínai gyártmányú könnyűcirkáló biztonságos távolságban keringett a hatalmas égitest körül. A roppant gázbolygó kavargó barnás színű tömegei állndóan ott vibráltak a panorámaképernyő sarkában, a gázóriás mögött pedig a messzeség mélyén ott vöröslött a valószerűtlen sötétvörös fényű, roppant csillagszörnyeteg.

Valószerűtlen, szinte felfoghatatlan.

Mintha valami mese díszletei volnának. A legkisebb királylány messzire elkódorgott otthonról, már rég túlment azon zord vidékeken is, ahol a madár se jár. Valahol a világvégén jár, a bíborvörös közöny, és a saját tohonya végtelenségében lappangó rozsdabarna Semmi világában, ahol a mindenségbe ásítja gyilkos szenvtelenségét a trónjáról letaszított, tehetetlen végzet.

Az örökkön mozgásban lévő, időnek fittyet hányó, dermesztően tunya és távlattalanul túlméretezett kozmikus meddőség, amely elrendelt örökmozgásában maga volt a reménytelen mozdulatlanság.

Valami nem így van.

Valahol itt kell bujkálnia a Boszorkánynak…

A szőke nő leroskadt a vezérlőpult elé, és próbált lassú, mély lélegzetet venni, ne hatalmasodjon el rajta a sikoltani készülő pánik.

Próbáljunk értelmesen gondolkodni…

Az a bizonyos akarat igen távolról, és teljesen ismeretlen hatásfokkal keríti hatalmába a hajót. Mibenlétét annak idején maga fejtette meg. Azt is sejti, hol lehet az illető számítógép: az Ekhidna felszínén, NewAcropolis városa alatt.

Ugyanott, ahol a térmanipulátor.

Karen nagyot sóhajtott. Hihetetlen dolgok örvénylő áradata zuhogott rá kimeríthetetlen bőségben már hosszú napok óta. Voltaképpen mennyi ideje is? Sejtelme sincs.

Meg kell próbálnia valamiféle rendet rakni, és információvá alakítani ezt a hihetetlen káoszt. Legalábbis egy részét.

Hol kezdje?

Nézzük csak, miféle nyomokra bukkant, mi az, amit tud, és mi az, amit csak sejt?

Amikor rabszolgának adták el, és Ed Philips tulajdonába került; a Monsterland-en a férfival azt próbálták kinyomozni, mi lehet a bolygón időnként megjelenő, ökológiai értelemben oda nem tartozó szörnyek titka. Meg egyáltalán: miféle okok állhatnak a Monsterland-en zajló különös események hátterében.

Lényegében fény derítettek a titokra – azazhogy kiderült az magától, de semmi hasznot nem hajtottak a Monsterland lakossága számára, mert ők maguk is a megmagyarázhatatlanul eltűnt személyek számát szaporítják. Az öreg Schellenberg bizonyára gyászolja a fiát…

Az ottani eseményeket a térmanipulátor okozza, a szerkezet, amelyről azóta azt is megtudta, hogy NewAcropolis alatt lappang. Helyesebben szólva: az Ekhidna egész élettelen síkja nem más, mint maga a térmanipulátor.

A térmanipulátort üzemeltető hatóság (vagy magáncég, esetleg gengszerbanda – semmiben sem lehetünk többé biztosak) üldözőbe vette Morgensohn-t, akiről egyébként ő sem tudja, hol is tartózkodik jelenleg. Max Boyarról, aki állítólag az ügyvéd testőre vagy a segítője volt, kiderült, hogy alattomos áruló, utolsó gazember. Egyértelműen a térmanipulátort üzemeltetőknek dolgozik – azok meg kutyába sem veszik, amit éppen előtte demonstráltak.

Karen töprengett. Volt valahol egy vigasztaló gondolat a tudata legmélyén, de nem volt képes maga elé idézni, és szavakba öltöztetni.

Morgensohn azzal a céllal bérelte fel őt, hogy aztán feleségül vegye, és túsznak állítsa maga helyett a Herculián. Ebben az albínónak alighanem igaza volt. Az ügyvéd megszökött volna, és ő már azt is tudja, mi lehetett Morgensohn valódi célja. Elképzelhető, hogy ezt már nélküle is elérte.

Sok zavaros pontja van még a történetnek.

Hirtelen eszébe jutto valami. Egy név:

Phoenix Alapítvány.

Ki és hol említette ezt?

Hitelen harsány reccsenés hallatszott.

Mintha valaki köhintett volna.

Karen megdöbbent. Eddig úgy tudta, egyedül van a hajón.

Csaknem egy teljes másodpercbe telt, mire rádöbbent, hogy emberi szót hall. Férfihangot. Akkor az is eljutott a tudatáig, hogy ki beszél.

Ed Philips!

- Karen! Karen Bozchana Kadlecikova! Ed Philips vagyok. Karen, ha nem térsz vissza ide huszonnégy órán belül, engem és Erichet ezek megölnek! Tudom, hogy hallasz, Karen.

Pillanatnyi szünet. A szőke nő dermedten állt.

Hirtelen újra felhangzott Ed hangja:

-  Karen, az Istenre! Vissza ne gyere!!!

Karen Bozchana Kadlecikova úgy állt, mint a sóbálvány.

Folytatása következik.