NYOLCVANEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen rettegett, de előrelépett. Be a zsilipkamra mögé, a hajó belsejébe.

„Kábítógáz a belső légtérből kivonva! A Chengdou osztályú könnyűcirkáló szeretettel üdvözli fedélzetén a valódi legénységet!”

Karen Bozchana Kadlecikova úgy meglepődött, hogy még félni is elfelejtett.

- Kábítógáz? – kérdezte hangosan.

A válaszban némi büszkeség bujkált – már amennyiben egy hajó esetében beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről:

„Tizenhét főnyi megszálló személyzet ártalmatlanná téve, a tulajdonukban álló kutterben elhelyezve. A szóban forgó kutter a könnyűcirkálóról lekapcsolva. A másik kutter megtartására javaslatot terjesztek a valódi legénység elé.”

Hát persze, a megszálló legénység. Karen felsóhajtott? Hogyan is feledkezhetett el róluk? A cirkáló gázzal elkábította, és belső fedélzeti mobil robotjaival a kutterre szállította őket. A kutter le is kapcsolta, és javasolja, hogy tartsák meg a másikat. Ezek szerint a megszálló fegyveresek két kutterrel jöttek.

- Elfogadom a javaslatot.

Ha bármi baj történik, vagy ha egyszerűen csak le akarna szállni valahol, van hozzá egy eszköze. Jól jöhet még az a kutter. A kezelése végtelenül egyszerű, még ő is képes rá. Robert tanította meg a hasonló eszközökkel bánni. Voltaképpen sokkal könnyebb volt, mint közönséges gépkocsit vezetni valamelyik földi nagyváros forgalomtól hemzsegő külvárosaiban.

A hajó folyosói ismerősen üdvözölték. A cirkáló belsejében szinte semmi sem változott – mintha csak néhány percre hagyta volna el.

A vezérlőteremben két apró takarító robot munkálkodott halk zúgással. Gyorsak és pontosak voltak; a teremnek már csak az egyik sarka volt takarítatlan. Ott mégakadt néhány kiseb-nagyobb sárdarab. A sarat nyilván a megszállók hurcolták be a hajó belsejébe.

Karen lerogyott a vezérlőpult elé. Látta, amint az apró robotot végeznek, aztán halkan duruzsolva távoztak.

Most mit tegyen?

Valahol le kellene ülnie, és alaposan végiggondolnia, hogy most mit tegyen.

„Azt a javaslatot terjesztem az igazi legénység elé, hogy haladéktalanul fel kellene szállnunk!”

Karen észbe kapott. Hát persze! Itt nincsenek biztonságban. A megszállók újabb, még erősebb csapattal térnek vissza, elfoglalják a cirkálót, és újra foglyul ejtik őt.

Megint a rabszolgaság? Vagy mé g rosszabb? Nem, azt már nem! Még egyszer nem!

- Szálljunk fel!

Gyorsan bekötötte magát, és hátradőlt. A könnyűcirkáló szinte eltépte magát a talajtól, és vadul felemelkedett. A szőke nő görcsösen szorította össze a fogát, gyomra a torkán keresztül készült kitörni, egész testében remegett, ájulás és rosszullét környékezte. Miért nem emlékezett rá, hogy a felszállás ennyire pocsék élmény?

Lassan enyhültek a megpróbáltatásai, a torkára és a mellére nehezedő pokolsúly meglazult, és a panorámaképernyőt az űr sötétje töltötte be.

„A Chengdou osztályú könnyűcirkáló jelenti az igazi legénységnek,hogy a feladatot extra gyorsan és hibátlanul végrehajtotta.”

- Köszönöm. – motyogta megkönnyebbülten Karen.

Kikapcsolta a biztonsági öveket, aztán hátradőlt.

Végig kellene gondolnia mindent, de az elejétől fogva. Mindenképpen döntést kell hoznia, aztán valahová el kell jutnia, ahol folytathatja az életét nyugodtan és békésen, mintha az egész kalandsorozat sohasem történt volna meg.

Menjen vissza a Földre, és mondjuk, holnap reggel jelentkezzék munkára a Free-Miss ügynökségnél, mintha mi se történt volna?

A gondolatra összerándult a belseje. Éppen ez az, amit soha többé nem tehet meg. Mást kell kitalálnia, a FreeMiss csak addig volt biztonságos, amíg Karen Bochana Kadleciková nem vált ismert – és talán üldözött – személyiséggé.

Valahová el kellene mennie, de hová?

Körülnézett a vezérlőteremben. Változatlanul megnyugtatónak és otthonosnak érezte a könnyűcirkáló belsejét. Pedig itt kezdődött annak idején a rémálmok sorozata. Hárman utaztak ezzel a hajóval. Az ügyvéd, Boyar és ő. Aztán elkezdődött a veszedelem. Mivel is?

A csatahajó felbukkanásával.

Vagy még előbb, amikor a rejtélyes akarat, az idegen számítógép az irányítása alá vonta a hajót.

Karen összerezzent. Mi van most azzal az akarattal? A csatahajóval szemben ugyan kudarcot vallott, de vajon még mindig felügyeli ezt a nyomorult hajót? Esetleg egy későbbi, de annál kellemetlenebb pillanatban újra át akarja majd venni felette az irányítást?

Nyugtalanító kérdések voltak.

Vajon a konspiráció segíthet ebben az esetben? Ez közmondásosan erős kapcsolat, valószínűleg a hajó helyzete is egészen más lett általa, de meg tudja-e őrizni önállóságát a konspiráció segítségével?

Megkérdezheti a hajó? Nem, ez súlyos hiba volna. A könnyűcirkáló feltehetően semmit sem tudna mondani, akkor sem, ha akarna. Egyszerűen azért nem, mert nincs tudomása arról az akaratról.

Mit tegyen?

Legelőször is: messzire el kellene tűnni ennek a bolygónak a közeléből, valami semleges helyre. A könnyűcirkáló nukleáris üzamanyaga majdnem a végtelenségig elég, és a hajó feltehetően élelemmel is jól el van látva. A tárlók sértetlennek tűnnek, valószínűleg nem rabolták ki őket. Valami biztonságos helyen, ezzel a hajóval az Univerzum egy távoli, emberektől nem látogatott pontján elég ideje lenne mindent végiggondolni, és megtervezni a jövőt.

- Térugrást kellene végrehajtanunk. – mondta eléggé bizonytalanul Karen.

„A Chengdou osztályú cirkáló kész a térugrás végrehajtására. Arra kéri a valódi legénységet, adja meg a cél koordinátáit.”

Karen az ajkába harapott. Fogalma sincs róla, hogy az miképpen kell. Azt se tudja, hová akarna menni.

„Riadó! Riadó! Üldözők! Üldözők! Négy felfegyverzett hajó. Azonnali utasítást kérek.”