HETVENNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen döbbenten nézett.

Magában kénytelen volt igazat adni Satanának, valószínűleg valóban ezért hozta magával őt Morgensohn.

Az albínó csúfondáros képet vágott:

- Bizony, kedves Karen Bozchana Kadlecikova, te rendkívül buta liba! – vigyorgott diadalittasan. – A drága jó ügyvéd úr Téged halálra ítélt. Ahogy Herculiára megérkeztek, hevesen udvarolni kezdett volna, égre-földre esküdözni, hogy mennyire szeret téged, hogy micsoda szerencse, hogy megismerkedett veled, pezsgős vacsorákra és holdfényes táncmulatságokra hurcolt volna, és kifogástalan úri modorral, udvariasan viselkedve igyekezett volna minél hamarabb levenni a lábadról. – szélesen vigyogott. – Aztán egy szép este látszólag teljesen váratlanul, valójában nagyon is kiszámítottan megkéri a kezed.

Karen magában igazat adott Hildegardnak, valóban így történt volna.

- Te pedig, - folytatta az albínó. – a kis tyúkeszeddel könnyekig meghatódsz, zavarba jössz, és tökéletesen készpénznek veszed a romantikus műsort.

Karen ebben már korántsem volt ilyen biztos. Összevonta a szemöldökét.

- Hozzámentél volna, Karen. – folytatta Satana megsemmisítő vigyorral. – Hozzámentél volna, é akkor, amikor ő akarja.

Karen a fejét rázta. Tudta, hogy kikosarazta volna az ügyvédet. Bőven volt már dolga a Morgensohn kategóriájába tartozó férfiakkal. Amikor egy-egy ilyen útról végre hazajutott, pillanatok alatt ledobta magáról az összes ruhadarabot, aztán legalább félóráig állt a zuhamy alatt. Házasság egy ilyen alakkal? Hogy állandóan együt kelljen élnie vele, és összetartani jóban-rosszban? Ettől a hideg futkosott a hátán.

Nem, házasság nem. Semmiképpen. Mogensohn nála nem ért volna célt. Egyszerűen azért nem, mert már kezdett undorodni a férfitól. Hogy mindennap ezzel az alakkal kelljen ágyba bújnia? Nem. Annyi pénz nincs. Soha nem is volt…

Az albínó is megértette Karen arckifejezését – és a maga módján értelmezte: -

- Nehogy azt mond, hogy nem mentél volna hozzá!

Pedig nem ment volna. Ezt biztosan tudta. A házasság túlságosan komoly, és túlságosan fontos. Ott kell hagynia az Ügynökséget, és fel kellene készülnie a gyermekáldásra. Mert gyermek nélkül a házasság értelmetlen.

De kitől akarna gyermeket szülni? Van olyan férfi a világon?

Karen szíve nagyot dobbant.

Van. Robert! És senki más.

Hildegard Satana csúfondáros vigyorgását látva elhatározta, hogy ellentámadásba megy át.

- Neked már törölték a memóriádat? – kérdezte éles hangon.

A hatás minden képzeletét felülmúlta.

Az albínó nő arcáról egy a másodperc tizedrésze alatt lehervadt a mosoly.

- Honnan tudsz erről? – nézett rá gyűlölködő arccal.

Karen megszeppent. Jó lesz visszakozni, gondolta, és aggodalmasan figyelte a társát. Az eddig joviálisan szónokló, szimplán ostobának tűnő Hildegard kezdett határozottan félelmetesnek látszani.

- Nem tudok róla. – makogta a szőke nő.

- Akkor miért kérdezted? – az albínó hangja metszően hideg volt.

Karen figyelmét nem kerülte el, hogy Satana keze valamelyik fegyverének közelében matat.  Kár volt az albínót ennyire nyilvánvaló módon ingerelni.

Karen nagyon megijedt. Mit tegyen? Arra jutott, hogy semmi egyéb nem segíthet rajta, mint a teljes őszinteség.

- Nem tudok semmit, Hildegard. – felelte halkan, és közben igyekezett a tőle telhető legbárgyúbb kiejezést az arcára ölteni.

Percekig tartott, mire Hildegard dühe lecsillapult. Az albínó lassan engedett ki, miközben merev, kifejezéstelen arccal szemlélte a szőke nőt.

- Szóval blöfföltél. – mondta aztán, de már újra a korábbi nehézkes stílusban.

Karen nagyon megbánta az iménti megjegyzést. Még véletlenül sem szabad kötekednie az albínóval.

„Konspiráció! Konspiráció! Az igazi legénység tagja bemérve! Az igazi legénység tagját veszélyeztető idegen fegyveres szintén bemérve.”

Karen sóhajtott.  Még mindig azon gondolkodott, hogyan lehetne megbékíteni a makrancos Hildegardot.

„Konspiráció! Konspiráció! Mindkét személy képmásán ismeretlen rendeltetésű program grafikus megjelenítése rajtolódik ki. A programnak semmiféle mataeriális eleme nincs.”

Micsoda? Mit mond a hajó?

A következő pillanatban a szőke nő csaknem elsírta magát.

Megértette.

Tudta már, mi volt Morgensohn ügyvéd küldetése.

Folytatása következik.