HETVENHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

———————————————————————————————–

Karen Bozchana Kadlecikova döbbenten bámult a hatalmas termetű albínó nőre:

- Hogy’ mondtad? Kitörlik a memóriámat?

Satana mosolygott:

- Ez elkerülhetetlen, Karen. Nem hagyhatják, hogy szaladgálj a világban mindazon információkkal, amelyek véletlenül a tudomásodra jutottak. Morgensohn már nem ússza meg ennyivel.

Karen szeme tágra nyílt a csodálkozástól.

- Morgensohn?

- Mit gondoltál, mi lesz vele? Ki fogják végezni. Előbb azonban kiszedik belőle, mit is akart voltaképpen, miféle küldetésre indult.

Karen megrökönyödött, közel járt az ájuláshoz, és ez látszott is rajta. Hildegard Satana elmosolyodott.

- Ezen már neked sem kellene csodálkoznod, még akkor sem, ha a naivitásod a gyerekesség határát súrolja.

- Ki vagy te?

- Természetesen nem Hildegard Satana a valódi nevem, de az egyszerűség kedvéért szólíts továbbra is így. - némi önteltség jelent meg az albínó arcon. - Nem szabadna elmondanom ezeket neked, de úgyis nullázzák a memóriádat, nem tudsz ártani. Én a főnöknek dolgozom, Karen.

- A főnöknek?

- Igen, a főnöknek, aki a Földet ténylegesen irányítja.

Karen tudta, hogy a másik igazat beszél, de ezt a választ olyan nevetségesnek találta, hogy akaratlanul is elhúzta a száját.

- Ki az a főnök?

- Senki sem tudhatja, csak egy nagyon szűk kör. Élethossziglan lép hivatalba, és rendelkezik megfelelő eszközökkel a politikusok irányítására. Kézben tartja az erőszakszervezeteket. Némi hatalma a multiplanetáris cégek felett is van. Ténylegesen ő irányítja a Földet.
- A Földet ténylegesen irányítja?

- Karen, ennyire még te sem lehetsz naiv. Rendben van, hogy a bunkók közül származol, alantas foglalatosságot űztél, de forogtál annyit a magasabb körökben, hogy erre magadtól is rájöhess. A demokrácia porhintés, kilencven százalékban propaganda, a hatalomgyakorlás sajátos módja. Azt jelenti, hogy van többé-kevésbé működő piac, és lehetséges az emberek indirekt, jelentős részben a piacon keresztül történő irányítása. Ha ez a helyzet megváltozik, mindig valamiféle drasztikusabb irányítási rendszer lép életbe.

Elvigyorodott, pimaszul végigmérte a szőke nőt, és folytatta:

- Tudtad, hogy van olyan földi fennhatóság alatt álló bolygó, ahol a törvények lehetőséget adnak a bunkó lakosság testi fenyítésére? Ne nézz ilyen ostobán, ott az a realitás. A máskülönben kezelhetetlen embertömegek irányításának mindig is egyetlen eszköze volt: a jól és hatásosan adagolt erőszak. A földi kormányzat egyszerűen nem vesz erről tudomást, vagy ha mégis kénytelen, hát helyi adottságnak tekinti. - cinikus vigyor játszott a szája szélén. - Vezetés, erélyes irányítás nélkül az ember a legféktelenebb vadállatnál is aljasabb szörnyeteggé züllik.

Karen Bozchana Kadlecikova tátott szájjal nézte az albínó nőt.

- Üdvözöllek a valóságban, Karen Bozchana Kadlecikova. - vigyorgott a szeme közé az albínó. - A néhány évre választott  vezetők rendszere önmagában működésképtelen szisztéma, vékony cukormáz a gusztustalan világ tetején. Sok hasznot nem hajt, de kiirthatatlanná teszi a korrupciót. Az így hatalomba került személyek át sem látják az emberi társadalom minden dzsungelnél átláthatatlanabb és sűrűbb rengetegét, és mire némi jártasságot szereznek az irányításban, mire elkezdik felfogni, miről is van szó, máris át kell adniuk a helyüket másoknak, akiknek szintén nincs fogalmuk a valóságról. De ha esetleg értenének is a vezetéshez, vagy ha annyira zseniálisak volnának, hogy néhány hónap alatt felfognák a lényeget, akkor sem rendelkeznek érdemleges eszközökkel a világban zajló folyamatok befolyásolására.

Nevetett. Karen kezdett magához térni.

- Még azt sem tudja senki, - folytatta az albínó. -  hogy a világegyetemben voltaképpen hány államszerű képződmény létezik, és ezek a térben hol helyezkednek el. Meg hogy éppen ki kivel áll szövetségben, és ki ki ellen vív háborút. Ha összeállítanak egy többé-kevésbé pontos politikai csillagtérképet az ismert lakott világokról, pár hónap múlva már számos ponton téves, és néhány év alatt már a fele sem igaz. Érvényét veszíti. Nyilvántartási csőd van, Karen. Micsoda boldog időszak lehetett, amikor még csak egyetlen bolygón létezett az emberiség, és pontosan tudni lehetett, melyik állam hol található, mennyi a lakossága, miféle katonai erők felett diszponál, mire törekszik. Ennek vége, most a legdörzsöltebb hírszerző szervezet sem képes még arra sem, hogy össteállítsa a multiplanetáris cégek listáját. Pedig égetően fontos lenne, mert így senkinek sejtelme sincs róla, hogy valójában mi is zajlik az univerzumban.

Egy pillanatra elhallgatott. Karen azt fontolgatta, mennyi információ szerezhető az albínótól, és milyen taktikával  próbálja megtudni tőle. Jó, ha ennyire beszédes.

- Szóval, kedves Karen, - mosolygott Hildegard. -  örülj neki, ha törlik a memóriádat, kapsz egy újabb lehetőséget, és tiszta lappal indulhatsz. Az meg csak tőled függ, miféle előtörténet kerül a fejecskédbe.

- Előtörténet?

- Kapsz egy másik személyiséget. Új előéleted, műveltséged, életfelfogásod lesz. Harminckét évet leéltél valahol, arról lesznek emlékeid. A lehetőségeid korlátlanok. Attól függ, mennyire leszel együttműködő. Lehetsz magasan kvalifikált tudós, jól fizetett hivatalnok, esetleg nagyvilági hölgy egy gazdag, jóvágású és előkelő férj mellett. Vagy - ha makrancos leszel - közönséges bunkó egy félreeső világban.

Karent a hányinger környékezte. Ezt tervezték hát a számára. Egyrészt időt kell nyernie, másrészt információkat kell szereznie. Utána be kell csalogatnia az albínót a könnyűcirkáló fedélzetére, ahol a hajó ártalmatlanná teszi.

Nézzük csak sorjában. Mi is hangzott el?

Ahogy eszébe jutott, már fel is tette a kérdést:

-Miért nem teszik ezt Morgensohn-nal is? Miért kell kivégezni?

Satana önelégülten mosolygott.

- Mert valószínűleg túlságosan veszélyes.

- Valószínűleg?

Satana türelmetlenül fújta fel az arcát.

- Ne értetlenkedj, Karen! Mr. Morgensohn minden hájjal megkent alak, és sejtelmünk sincs, mi volt a küldetése.

- Dehogynem. - Karen adta a naiv szőke nőt. - A megbízója, Wesley McPherson ügyében indult a Herculiára.

Satana erre felnevetett.

- Ugyan már, Karen! Ez volt a fedősztori. McPherson valóban szerette volna elhagyni a Földet, de  a főnök ezt sohasem fogja neki megengedni. Mindenki tudja, hogy veszélyes. A Herculiát nem hagyhatta volna el, még túszalku árán sem. Nyilvánvalóan nem oda akart menni, ez csak ürügy lett volna a számára, hogy a földi hatóságok ellenőrzése alól kiszabaduljon.

Karen fülét megütötte egy szó.

- Túszalku? - kérdezte. - Mi az a túszalku?

- Néhány bolygón létező jogi formula. - magyarázta az albínó. - Ha egy személyt fokozottan ellenőrizni akarnak, az a hatóság közvetlen látóköréből csak akkor távozhat, ha valamelyik közvetlen hozzátartozóját túszként hagyja maga helyett. Házastársat, gyereket vagy szülőt. Ha időre nem tér vissza, a túszt kivégzik.

Karen összerándult.

- Apropó, Karen! - vihogott az albínó. - Nem ezért akart téged feleségül venni Morgensohn?

Karen szeme elkerekedett.

- Feleségül venni? Erről szó sem volt.

- Márpedig lehetett, mert az ügyvéd minden formaságot elrendezett, és minden szükséges iratot beszerzett hozzá. A herculiai nyilvántartó hivatal előjegyzésbe vett benneteket, mint házasulandókat.

Karen döbbenten nézett.

- Bizony, kedves Karen! - Satana szavai úgy hangzottak, mint a bunkócsapás. -  Morgensohn azért hozott magával téged, hogy előbb feleségül vegyen, utána pedig túszként hagyjon Herculiában.

———

Folytatása következik.