HETVENEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Nem légpárnással érkeztek, hanem valami metrószerű földalatti csarnokban, egy sínen közlekedő szivar alakú járművön. Ez aligha használhatta bárki, mert – Karen számolta – tizenhét kölünféle ellenőrzőponton haladtak át, mindenütt fegyveres őrség állomásozott, és akkurátusan ellenőrizte őket. A főnök aláírta parancs persze minden kaput megnyitott.

A szőke nő rájött, hogy több különféle földalatti közlekedési rendszer is működik NewAcropolis alatt. Van egy általános használatban lévő metró, illetve van egy másik hálózat, amelyekről a bázis lakosságának zöme talán nem is tud. Ezt a másikat csak igen aggályos és többszörös ellenőrzés után lehetett megközelíteni. Karen biztos volt benne, hogy a térmanipulátort csak ezzel lehet elérni. Az utolsó ellenőrzőpontok katonái ugyanazt az uniformist viselték, mint a szőke nő hallgatag albínó kísérőnője. Karen ezt jól megjegyezte magának.

Nyolv különféle földalatti járművet használtak. A szivar alakú utolsó már nem lehetett hosszabb hét-nyolc méternél, és egyetlen nagy utastere volt. Láthatóan automatikus program vezette, egy mérnök és két fegyveres tartózkodott rajta.

Karen és Hildegard szótlanul tették meg a legalább 10-15 kilométeres utat.  A jármű egy magasba vezető acél csigalépcső előtt állt meg, itt tuszkolták ki a két nőt. Ahogy kiszálltak a jármű gyorsan el is tűnt.

Karen szemügyre vette a helyet. Se várócsarnok, se fogadóbizottság. Semmiféle éllandó épület. Semmi sem jelzi, hogy az egész New Acropolis ezért a nyamvadt megállóért épült fel.

Randa csigalépcső, meredeken vezet felfelé, legalább százméternyire, kanyarulataiban olcsó lámpák égnek. Csapóajtó lehet a végén, réseiből beszüremkedik a napfény.

A két nő nekivágott az ócska lépcsőnek…

Most pedig itt álltak – egy domb kráterszerű mélyedésében, a szabad ég alatt.

A jókora magaslat belső részét egyszerűen elhodták, és amfiteátrumszerű teret képeztek benne, amit kívülről a dombot szemlélve nyilván nem lehetett észrevenni. A hossza négy-ötszáz méter lehetett, szélessége a legkeskenyebb ponton sem volt kevesebb hetven-nyolcvan méternél. A földalatti járműhöz közönséges lépcsős akna vezetett, egyszerű csapóajtóval a végén, ami nagyjából a térség közepén volt.

Apró szellő simított véggi a haján, és ettől Karen azonnal észhez tért. Itt vannak a térmanipulátor kellős közepén. Talán csak percek vannak hátra a földmozgás megindulásáig. Talán már annyi sem.

Gyorsan felmérte a helyet. Középen jó kosárlabdapályányi porhanyós föld. A kiindulópont. Mintha már mozogna is a talaj.

Gyorsan feltette a kapott sisakot, és hasra vetette magát a laza talajon. Hildegard azonnal követte a példáját.

- Kapaszkodj belém! – mondta az albínónak. – Fogd meg a karomat, és el ne engedd, mert akkor máshová kerülsz!

Igyekezett a könnyűcirkálóra összpontosítani. Kiürítette az elméjét, és maga elé képzelte a kínai űrjárművet. Oda akarok menni, ahol a cirkáló tartózkodik. Nem tudta, hogy ez mire elegendő. Ha a cirkáló éppen úton van, semmire. Akkor kiköt valahol a tér végtelenjében.

Felcsapott körülöttük a földvihar….

Sejtelme sem volt, mennyi idő telhetett el. Kidugta a fejét a földkupacból, utána lecsatolta  sisakját, és nagyot szippantott az idegen levegőből.

Körülnézett.

Lerombolt város romjai között voltak. Élet jele sehol. A házakat derékmagasságban egyszerűen leborotválta valami, úgy meredeztek felfelé, mint hatalmas tört edények szánalmas cserepei. A törések üszkör-kormos szélei láttán Karen rájött, mi okozhatta a pusztítást: a szövetséges flotta. Ez a hely valamikor a lázadók fészke lehetett, és a szövetségi csatahajók porrá égették. Még egy árva gyomnövény se látszott sehol.

Itt lenne a könnyűcirkáló?

Hildegard Satana nyögve-szuszogva bújt elő Karen mellől, letépte a fejéről a sisakját, és nagyot horkantott.

- Erre nem készített fel az a kurva szimulátor! – mondta keresetlen egyszerűséggel.

Karen csaknem szánta. Az albínó gyermeki tanácstalansággal bámult maga köré zavart tekintettel. A szája széle reszketett. Karen tudta, hogy a félelemtől. Felvigyázónak és ítéletvégrehajtónak küldték mellé, maga testőrnek akarta használni, pedig csak egy óriáscsecsemő.

Karen felállt, próbált tájékozódni. Hol lehet ennek az istenverte helynek a napja? Nem a nappal közepe lehet, itt vagy szürkül vagy világosodik. Ha világosodik, rövid időn belül akár olyan hőség is lehet, mint egy katlanban, mert a hely nagyon úgy nézett ki, mint valami Istentől elhagyott pusztaság sivár közepe.

Ha viszont sötétedik, éjszaka borulhat rájuk vad hideggel és a helyi fauna még vadabb képviselőivel. Szép kilátások. Senki más nincs vele, csak egy fegyverekkel teletűzdelt, beijedt és túlméretezett napközis bakfis.

- Szedd össze magad! – mondta nyersen az albínónak.

Hildegard bámult rá sírásra görbülő, reszkető szájjal.

- Erre nem készített fel az a kurva szimulátor!

- Ezt már mondtad! Szedd össze magad! – aztán még hozzátette: - Ez parancs!

A hangsúly csodát művelt.

- Bocsáson meg asszonyom! – Hildegard kihúzta magát.

Karen megelégedéssel nyugtázta, hogy a kirobbanni készülő hisztérikus roham elmarad. Megkerült egy terjedelmes romot, és szétnézett.

A hatalmas vörös Nap a láthatár szélén lebegett. Nyilvánvalóan alkonyodik. Talán ez a rosszabb eshetőség. Mindegy, legalább az égtájakkal tisztába jöhet. Az is valami.

Hildegard a nyomában totyogott.

- Van valamilyen érzékelőd? – kérdezte tőle.

Satana hadnagy bólintott.

 - Semmiféle veszedelmes eszköz vagy élőlény nincs a közelünkben. – felelte, azaz inkább jelentette. – Legalábbis öt kilométeres sugarú körben nincs.

Karen nyugtázta. Jó tudni, meddig terjed a Satana birtokában lévő eszközök hatósugara.

Most pedig koncentrálni kell. Ha itt van a könnyűcirkáló, kapcsolatba kell lépni vele.

Nekitámaszkodott egy romos házoldalnak, és koncentrálni próbált.

Hidegard Satana ösztönösen megérezte, mit akar a szőke nő. Igyekezett csendben maradni, és halkan Karen mellé telepedett.

„Konspiráció! Konspiráció! Itt a legénység! Itt a valódi legénység! Konspiráció! Konspiráció!”

Olyan gyorsan érkezett a válasz, hogy Karen megdöbbent:

„Konspiráció! Konspiráció! Itt a könnyűcirkáló! Konspiráció! Konspiráció!”

Folytatása következik.