HATVANÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Igyekezett gyorsan rendezni a gondolatait. Vajon valóban így van? Valóban ennyire fontossá vált a konspiráció?

A konspiráció viszonylag új fogalom, lehetséges volna, hogy az itteni számítógép, amely képes volt átvenni a hatalmat a könnyűcirkálójuk felett, ne tudna a konspiráció lehetőségéről? Kizárt dolog.

Még valami. Boyarnak tudnia kellett erről a helyről, valószínűleg az itt található minden berendezésről. A számítógépről is. Vagy mégsem? A cirkáló fedélzetén egyáltalán nem úgy viselkedett, mint aki tisztában van vele, hogy mi történik. Lehetséges volna, hogy Boyar nem is sejti, mi minden van még ebben a központban?

Karen gyanakodni kezdett. Talán Boyar egyedül a térmanipulátorról tud? Ennyire ostoba fráter lenne? Az alapján, amit eddig közösen átéltek, a férfiban is össze kellett volna, hogy rakódjanak a dolgok.

Végeláthatatlan fémszínű folyosón haladtak valahová, az egész épületkomplexum alagsori központja felé. Minden teljesen kihalt volt, sehol semmi beszédfoszlány, még egy sóhaj se hallatszott.

Karen próbált higgadtan gondolkodni. Ha itt található az a számítógép, amelyik képes volt ki tudja hány fényév távolságról behatolni a könnyűcirkáló memóriájába, miért nem tud mit kezdeni a konspirációval? Miért nem tudja hatálytalanítani?

És ekkor eszébe jutott valami.

Az a hajó kínai volt. Kínai koppintás. A kínaiak pontosan – vagy majdnem pontosan – lemásolták a hajót. Legelőször a könnyűcirkáló számítógépét. Mit is mondott Robert ezzel kapcsolatban? Nem szabad lenézni a látszólag egyszerű koppintásnak tűnő kínai számítógépeket, készülékeket, berendezéseket és különösen nem az űreszközöket, mert némely dolgokban eltérnek az eredetitől, és megesett, hogy az általuk készített berendezések jobbnak bizonyultak az eredetinél.

Ajtóhoz jutottak, ahol fegyveres őrök álltak. Alonso láttán éppen csak annyit mozdultak, hogy utat engedjenek a csoportnak. Amúgy közönyös arcal posztoltak tovább.

Karen érezte, hogy jó nyomon van, és tovább törte a fejét. Alig érzékelte, hogy sokkal barátságosabb épületrészbe jutottak, díszes falambériával fedett falak mellett, tükörfényes parkettán haladtak tovább. Talán ez volna az itteni vezérkar rezidenciája? Vagy csak egyszerűen az irányítóközpont?

Hogy is van a konspiráció?

A konspiráció viszonylag új, sajátos lehetőség, amely biztosítja, hogy a személyzet valamelyik tagja különleges viszonyba kerüljön az űrhajóval. Erre csak akkor van szükség, ha a hajót és a személyzetet emberi eredetű veszély fenyegeti; lényegében idegen támadás esetén. Az ellenség hiába foglalja el a hajót, a személyzet egy tagjának és a cirkálónak az együttműködése lehetőséget nyújt a jármű gyors visszaszerzésére, és mindenképpen akadályozza, hogy a támadók a saját céljaikra használhassák az elfoglalt hajót. Hol van itt a hangsúly?

Világos. A személyzet egyik tagja. Távolból nem lehet konspirálni. De vajon – ha a hajó irányítását képesek átvenni – miért nem kapcsolhatják ki a konspirációt? Talán nem simerik az alapjául szolgáló programot?

Most már innen is, onnan is beszélgetésfoszlányok szűrődtek ki, de Karen nem figyelt rájuk. Azt is csak halványan érzékelte, hogy nem hagyományos folyosón haladnak, hanem egy olyan járatban – erre aligha van jobb szó – ami a termek mögött húzódik. Ajtó egy se volt, az ablakok előtt haladtak sorra el, és a hátsó fal nem lehetett túlságosan vastag, mert gyakorlatilag mindenhonnan kihallatszott a beszélgetés. Már csaknem száz métert haladtak itt, amikor Karen megértette, hol vannak. Ez amolyan kémfolyosó lehet, ahol egyesek kihallgathatják az alkalmazottak beszélgetéseit. A bent dolgozók közül valószínűleg soknak sejtelme sincs a létezéséről. Most azonban más célt is szolgál a rejtett folyosó.

Azért hoznak erre, hogy az ittlétem titokban maradjon, gondolta Karen.

Összeszorult a torka.

Az életéről van szó. Vajon miben különbözhet a kínai cirkáló az eredetitől? A számítógép? Abban nemigen. Akkor miben?

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.